Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” (1Pét.3,18)

 

A Szentháromságról

 

 

Bev.: Múlt héten volt pünkösd és a pünkösd utáni vasárnapot Szentháromság vasárnapnak nevezzük. Ezért ma a Szentháromságról fogunk beszélni. Mielőtt megijednénk ettől, szeretném leegyszerűsíteni a dolgot: Nem kell semmiféle bonyolult teológia fejtegetéstől tartanunk, és nem fogok valami pofon egyszerű magyarázattal sem előrukkolni.

 

Egyet teszünk: ezt a felolvasott igeverset elemezzük úgy, hogy benne megkeressük mit mond el nekünk Istenről! Így gazdagodjunk ma is hitünkben!

 

Jézus Krisztus: Igeversünk Krisztussal kezdi. Elmondja róla, hogy ő egyszer szenvedett a bűnökért, méghozzá oly módon, hogy ő, mint igaz szenvedett nem igaz emberekért azzal a céllal, hogy Istenhez vezessen bennünket. Ez egyszerűnek látszik: Krisztus kereszthalálára utal ez a mondat! Bár egész élete szenvedés volt köztünk és velünk, ennek csúcspontja a kereszt volt, mikor őt megfeszítettük! Fontos itt, hogy a bűnökért halt meg! A bűnök áraként, mintegy fizetségül! És az is fontos, hogy ez egyszeri alkalom volt! Emlékezzünk, hogy az Ószövetségben a hívő ember évenként ment, és vitte áldozatát, hogy Isten bocsánatát az elmúlt egy évre érvényesítse! Itt Krisztus egyszeri áldozata az összes bűnömért eleget tesz! A mondat második fele is nagyon gazdagon szól erről: Jézust igaznak mondja, tehát bűntelennek, aki a vele teljesen ellentétesen nem igaz emberekért, tehát bűnös emberekét halt meg! Sőt akár úgy is lehet a görög szöveget fordítani, hogy helyett, azaz: „Igaz a nem igazak helyett” Ezt mondja Krisztus áldozatáról. Lásd meg ebben Krisztus páratlan nagyságát és valóban igaz voltát: mi még az igazért sem feltétlen vállalunk áldozatot, kezességet, nem hogy halálra adnánk magunkat… Ő pedig oly igaz, hogy a nem igazért odaadta magát!

 

Isten: Menjünk tovább! Mi volt ennek a páratlan egyszeri áldozatnak a célja? Hogy elvezessen bennünket Istenhez! Ez azt jelenti, hogy Isten olyan, mint egy gyermekeit hazaváró apa! Mint, aki mindent megtett gyermekeiért, hogy azok hazatérhessenek az atyai házba és most várja, hogy fiai valóban hazatérjenek, megtérjenek életük kanyargós, vargabetűs, tévelygős útjairól hozzá. Úgy vár, hogy mehetek hozzá! Nem mint félelmetes haragvó, törvénykező bíró elé, aki előtt rettegnem kell bűneim (hibáim?) hanem, mint atyám elé, hisz Jézus rendezte már a számlám előtte! Utam pedig Isten elé, mint Atya elé: Jézus Krisztus, hisz ő vezet oda engem, ahogy maga Jézus mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn.14,6)

 

Istent itt az ige úgy mutatja be, mint mindnyájunk célját! Ő a cél, ahova életemmel meg kell érkeznem! Az egyetlen, ahova megérkezés az érkezés! Akin kívül nincs más az egész világon kívül: az egyedüli, az egyetlen: az egy Úr!

 

Lélek: Az újszövetségben két szó van a lélekre: az egyik a „psziché”, mint emberi lélek, a másik a „pneuma”, mint Isten Lelke. Az újszövetség írói ezt általában tudatosan így használják! Persze nem új dolog ez, a Szentírásban, mert az Ószövetségben is pontosan így van, csak ott héber szavakkal! Azt mondja róla az ige, hogy Jézus meghalt test szerint, tehát, de feltámadt Lélek szerint. Meghalt valóságosan, emberi testében teljesen, ahogy kivégző katonák megállapították, és Pilátus kiadhatta a holttestet temetésre. De ez nem végállomás, hanem utána újra eleven, élő lett, méghozzá Isten Lelke által! Az egész passzív szerkezetben van, tehát itt nem Jézus a cselekvő! A megelevenítést, a feltámasztást a Lélek végezte! Ahogyan az első ember az Isten által az orrába lehelt lélek által lett élő emberré, úgy lett újra élővé, immár nem emberi testben Jézus Krisztus! Isten Lelkének megelevenítő ereje, hatalma van! Mint az első pünkösdön, a félelmek közt elbújt tanítványok nagy bátorsággal kiállnak, és úgy tesznek bizonyságot a megfeszített és feltámadott Krisztusról, hogy még háromezer ember dönt Krisztus követése mellett és gyülekezetté lesznek!

 

A halott Jézus is Isten Lelke által lett újra élő, immár nem a mi, fizikai, anyagi testünkben, hanem valami számunkra ma elképzelhetetlen „lelki” testben.

 

Isten Lelke megelevenítő lélek, aki életet adott nekünk is, mikor megtértünk, és életet ad a feltámadás napján is valamennyiünknek!

 

Összefoglalva tehát: Jézus bemutatta bűneinkért az áldozatot, mint igaz a nem igazakért. Isten, mint Atyánk vár haza bennünket, hogy hozzá térjünk, neki éljünk, és a Szentélek élettel elevenít meg ehhez bennünket. Ámen.