Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” 2Péter 3,11-12

 

 

 

Hogy éltek?

 

 

 

Bev.: A „Hogy vagy?” kérdésre gyorsan tudjuk mondani, hogy, „Kösz, jól” De a „Hogy élsz?” kérdésre ha felelünk, akkor mit is mondunk, még inkább: miről is beszélnénk? Anyagiakról? Munkahelyről? Családi örömeinkről, vagy nyomorúságainkról? De tudunk-e valami sokkal többről, nemesebbről, fontosabbról beszélni: a bennünk élő hitről, reménységről?

 

 

Múlt vasárnap volt a Református Egység Napja. Többen látták délután a televíziós közvetítést, többen a híreket hallgatva találkoztak e nap hírével. 2007-ben összegyűltek a Kárpát Medence református egyházai és együtt kinyilvánították, hogy mi egy vagyunk! Szétszakított Trianon, szenvedtünk sokat, éltünk egymás mellett, egymás nélkül… de most kimondjuk, és így élünk tovább: egy vagyunk: Magyar Reformátusok! Hogy él ma a Magya Református Egyház? Hitben, reménységben! Akkor is, ha fogyunk, akkor is, ha félelmetes és fenyegető a körülvevő világ, vagy a világ folyamatai, akkor is, ha ezért terhet kell hordoznunk, mert korszerűtlenek vagyunk világunkban!

 

 

Hogyan él a mi közösségünk, a mi gyülekezetünk? Kicsit elkényelmesedve, magával megelégedve, nyugalomban! Hisz vagyunk „szép számmal” a templomban, van keresztelő, esküvő. Van Bibliaóra, gyermek istentisztelet. Ki van fizetve minden számlánk, adósságunk nincs, anyagilag is pont kijövünk. Mi kell még?

 

 

Hadd legyen mai igénk egy óriási felkiáltó jel előttünk! Lássuk csak:

 

 

Milyen Isten! Péter azért is írja ezt a levelet, mert előállt egy furcsa helyzet az egyházban és a világban: Minden hívő úgy várta, hogy Jézus Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat, még addig, míg él az a nemzedék, aki látta, hallotta őt! Míg élnek a tanítványok, élnek akiket meggyógyított, vagy ettek kenyeréből, vagy éppen ott voltak az első pünkösdön. Az idő tovahaladt és Jézus még nem jött el: elkezdtek fogyni ezek az emberek, mert az apostolokat sorra kivégezték, az öregek meghaltak. A gyülekezetek, de a világ is megkérdezte: „Akkor most elmarad Jézus visszajövetele? Még sem jön vissza, talán sose? Akkor érvénytelen az ígéret, akkor nincs is miben hinnünk?”

 

 

Péter pedig azt írja nekik valamikor az első század második felében: Nem, nem marad el, nem késik, de ő másképpen számol! Ő felette nem ketyeg az óra, ő nincs az idő szorításában, mint mi! Nem késlekedik hát, hanem türelmes hozzánk emberekhez! Hiszen nem az a célja, hogy elveszítse a világot, nem az a célja, minél több ember a kárhozatra menjen, hanem az, hogy minél több ember megtérjen, és örök életre menjen! Ő türelmes és vár ránk, vár rád! Türelmes és vár azokra, akik még nem döntöttek az ő követése mellett!, Várja, hogy te is igazán odaadd életed neki, hogy gyökeres fordulatot vegyen életed és kezd kitartóan követni őt!

 

 

Mi következik? Hiszen az a nap biztosan eljön! Érdekes, hogy nem ítélet napnak mondja, hanem az Úr napjának! Katasztrófafilmes világunkban egy kicsit hozzá vagyunk szokva a világvége témához, hisz állandóan van egy-egy film, ahol a föld végveszélybe kerül, de elég csak a híradókat hallgatni a globális felmelegedésről, a környezetszennyezésről, a föld eltartóképességéről… Azt az eljövendő napot úgy írja le itt nekünk az ige, hogy háromszor is elismétli: az ég és föld összeomlik, az elemek égve felbomlanak, a tűz elemészt mindent! Lám, a tudomány, – bár sokáig tagadta, hogy a Bibliának valami igaza is lenne – most mégis itt tartunk: Tudjuk, hogy ilyenek vannak! Hiszen galaxisok ütközhetnek, vagy olvadhatnak egymásba! Üstökösök, meteorok csapódhatnak be bármely bolygóba. Csillagok vállnak szupernóvává bekebelezve a körülöttük keringő bolygókat… És az elemek égve felbomlanak: használjuk a paksi áramot, mert kell: maghasadás, iszonyú energiafelszabadulás, ha úgy tetszik tűz!

 

 

S közben a gyülekezetben: azt mondjuk, persze várunk erre már kétezer éve, mindig is volt erről szó, aztán mégse úgy volt… megy ez a világ tovább így, megy az egyház tovább így. Hogyan megy tovább a világ és benne az egyház? – közömbösen, lustán, érdektelenül! Aztán jön a meglepetés: az Úr napja egyszer csak váratlanul, mint a tolvaj eljön! Előjelek: folyamatosan itt vannak kétezer éve: éhínségek, földrengések, háborúk… minden van! Meg is szoktuk! Van olyan híradó, ahol más sincs, csak katasztrófa hír!

 

 

Tehát: Igénk ma újra hív, hogy ha látod ezeket, ha tudod ezeket, akkor azt is látnod kell, hogy milyen szentül és igazán kell élned! Akkor azt is tudod, hogy nem élhetsz úgy, mint a világ, vagy úgy, amint eddig éltél! Változtatnod kell! Nem maradhatsz langyos, közömbös, hogy neked így is jó! Nem maradhatsz a hitedben ilyen megnyugodott, hogy semmi változtatni való nincs életeden, nem kell újabb döntést hozzál, te jó vagy! Azt mondja itt Péter a gyülekezetnek, hogy ne higgy abban a ”jóistenben”, akivel majd a bírói szék előtt megdumálod, hogy neked a mennybe kell menned, mert oda szól a soha meg nem váltott jegyed! Ne hidd, ott majd elbratyizol, kiegyezel Az Úrral! Nem lesz rá sem időd, sem módod! Az amcsi filmekben van, hogy odamegy a bíróhoz valaki és megdumálja! Meg a mi korrupt „pénzért mindent” világunkban megy ez! Ez ott nem lesz! Egy pillanat, miikor nem is várod: és eljött az a nap! És minden eldőlt! Jézus sem elszórakozott itt velünk, köztünk valahogy, hanem teljes mértékben odaadta magát, hogy neked szerezzen halálával bocsánatot, feltámadásával vigaszt és örök életet!

 

 

Hogyan élsz? Dönts Jézus Krisztus követése mellett! Döntsd el, hogy te mostantól fogva mindenben őt akarod követni, mindenben úgy akarsz élni, beszélni, cselekedni, gondolkodni, ahogyan ő tanítja neked! Döntsd el, hogy te már most úgy akarsz élni, hogy abban a pillanatban, mikor eljön az a nap, egyszerűen bent légy a menny világában!

 

 

És nem maradhatsz közömbös a gyülekezet életével és munkájával sem: igenis számít, hogy holnap többen vagyunk-e eggyel, akit te hozol, vagy sem?! Számít, hogy hogy néz ki a gyülekezet, hogyan él a gyülekezet: lüktető, élő, magára odafigyelést parancsoló-e vagy, csak legyintenek rá, egyház, unalmas… Nem máson: ez is rajtad áll! Nem másról szól: te hogyan szántad oda magad!

 

 

Erre azt mondja mai igénk: várjuk és siettetjük azt a napot! Azaz, magunk is nagyon úgy készülünk, hogy az a nap jön! Hogy átragadjon a másik emberre: akkor nekem is szentül és kegyesen, azaz Istenhez méltóan és hitben, engedelmességben kell élnem gyorsan, gyorsan!

 

 

Testvér: te jössz! Dönts bátran Krisztus erős követése mellett! Győzelmed: új ég és új föld, amelyben már nincs romlás csak Isten igazsága!

Ámen.