"mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,  és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.” 1Thessz.1,8-10

 

 

A thesszalonikai (csoda) történés

 

Bev.: Új esztendő napja van. Ilyenkor úgy olvassuk az igét, úgy keressük üzenetét, hogy az adjon akár egész évre nézve valami vezetést, áldást nekünk. A mai igét olvasva leginkább egy programtervnek tűnik az ige tartalma, ha a ma kezdődő éve igyekszem azt alkalmazni.

 

De lássuk, hogy mit is mond ez az ige, és ami a miénk lehet belőle vegyük fel magunkra!

 

 

1. Pál örömmel és hálával állapítja meg, hogy az ige, tőlük a thesszalonikai gyülekezet tagjaitól áradt szét a környező két nagy területi egységre, de még tovább is. Thesszalonika egy görög város, ma Szaloniki a neve, Macedónia területén van és vele a délről szomszédos terület Akhája.

 

Az az ige, amit Pál és társai hirdettek míg ott voltak a városban, a gyülekezet szolgálata nyomán szétterjedt két tartományra is. Hogyan? Úgy, hogy akik hallgatták Pálékat továbbadták a jó hírt, a Krisztusról szóló bizonyságtételt. A gyülekezet így mintegy szócsöve lett Páléknak. Úgy működtek, mint egy átjátszó állomás, ami továbbviszi és teríti a jelet, illetve itt az evangéliumot.

 

Hogyan? Egyszerűen csak annyi, hogy ki-ki, amit megértett az evangéliumból azt továbbadta, elmondta. Elmondta: mindenhol, mindenkinek, és az evangélium kizendült Thesszalonikából szerte a környékre!

 

Kérdezhetjük, hogy mit lehet ebből magunkra venni? Ezt magát! Hogy a gyülekezet, hogy te igehallgatóból igehallgató + igehirdető légy! Ennyi: nem csak hallgatni és akár megtartani, hanem még hirdetni is! Erre szoktuk a legtöbbet mondani, hogy erre nem vagyok képes, ehhez nem tudok beszélni, ez nehéz. Vajon a Thesszalonikában elő férfiak és nők mitől voltak ebben jobbak nálunk? Hisz ők sem végeztek ehhez teológiát, vagy mást, csak ott voltak Pál, Timóteus és Szilás néhány igehirdetésén. Hallották és hirdetőivé lettek!

 

2. Van itt egy második fontos dolog, amit szintén örvendezve és hálásan említ Pál: a thesszalonikaik megtértek a bálványoktól Istenhez, hogy neki szolgáljanak. A megtérés azt jelenti, hogy Krisztus értem való váltságát elfogadva Isten dicsőségére új életem van, új éltet kezdek. Ne hangozzék ez ma banálisan, mert január 1-je van. Nem újévi fogadalomról van szó, hanem személyiségem átalakulásáról, amit nem is én cselekszem, hogy csak döntök és engedem, hogy az Úr formáljon, igazítson, vezessen!

 

Gyakran látom, hogy nálunk a megtérés azért is nehéz, mert nem érzem szükségét! Úgy tartom, hogy elég jó vagyok, elég vallásos vagyok, elég hívő vagyok. A thesszalonikaik megtérésében számomra meghatározó részlet az, hogy Isten szolgálatára tértek meg! Ugyanis eddig is szolgáltak valakit, valamit! Úgy éltek bármilyen vallásos életet, hogy amiben hittek azt szolgálták. Mi nem akarjuk elismerni, hogy bármi bálványnak a szolgálatában állnánk. Ők elismerték, és úgy fordultak Istenhez, hogy innen kezdve szolgálatuk is Istent illeti! Kit szolgál életem? Kinek élek?

 

Bizony Urunk döntésre hív: ha az övé vagyok, akkor őt szolgáljam! Ha még nem döntöttem mellette, akkor itt az idő!

 

3. És végül még egy: Elkezdték várni az Urat! Elhitték, komolyan vették, hogy Ő eljön értünk. Elfogadták, hogy Krisztus meghalt, feltámadt, felment a mennybe és onnan eljön, hogy az ítélettől megszabadítva bennünket felvigyen az ő örök országába! Komolyan vették, hogy kevés az idő! Nem érünk rá, hogy majd hiszünk, majd szolgálunk, majd szólunk a többinek is… Valahogy rajtuk égett, hogy bármikor megjöhet az Úr és csak az megy vele, aki az övé! A többi marad és elvész! Ha csak a rokonaikat, barátaikat, szeretett ismerőseiket figyelmeztették és hívták őket Krisztus közösségébe, máris hatalmas igehirdető munkát végeztek és hitüknek bizony híre lett!

 

Advent véget ért: karácsony megvolt, egy évre a várakozást a díszekkel együtt elcsomagoljuk? Nem, advent nem ért véget! Advent igazán Jézus mennybemenetelével kezdődött és tart, míg el nem jön az Úr!

 

Nagyon kevés tudásunk van Pál és társai Thesszalonikában töltött idejéről. Az Apostolok Cselekedetei könyv is csak pár verset ír róla. De azt leírja, hogy voltak, akik befogadták az igét. És íme velük kezdődött, amiről itt e levele elején megemlékszik Pál.

 

Mi ma vagyunk jó páran. Itt a templomban is, de egyáltalán a gyülekezetben is. Mit vehetünk, mit vegyünk magunkra ebből az igéből erre az évre?

 

Vehetem, hogy térjek meg, hogy legyek az igének magam is hirdetője és várjam, igazán várjam az Urat, aki eljön értünk! Lehet ez egy évre, életre szóló program: áldott megvalósítást! Ámen.