"és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.  A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.” 1Thessz4,11-12

 

Tegyétek a magatok dolgát!

 

Bev.: Többször hallottam már e mondást, most magam is idézem. Isten országában nincs munkanélküliség, legfeljebb dologtalanság!

 

De mielőtt e mai igeszakasz magyarázatába kezdenék hadd idézzem fel január 1-ji igénket. Pál hálát adott a thesszalonikai gyülekezetért, mert híre ment annak, hogy megtértek a bálványoktól Isten szolgálatára, sőt úgy hirdették Jézus Krisztust, hogy két tartományon is túl ment a híre hitüknek, bizonyságtételüknek. A gyülekezet valóban elfordult mindenféle hamis istentől, akár a görög, vagy a római panteontól, akár más babonáktól, misztikáktól, csillagjóslásoktól és ezek szolgálata helyett végre Istent szolgálják és hirdetik a Krisztus értünk való kereszthalálában és feltámadásában való új élet lehetőségét és örömét!

 

 

A gyülekezet azonban egy dologban nagy bizonytalanságban volt, és ez e levél egyik fő mondanivalója: hogyan lesz, mikor eljön értünk Krisztus. És Pál beszél nekik erről, de beszél arról is, hogy hogyan készüljenek arra, miikor Jézus ez váratlan pillanatban megjelenik az égen angyalaival együtt kürtzengés kíséretében, mikor feltámadnak a halottak, mi magunk elváltozunk mennyei testre és megyünk együtt a mennyek országába. És ebbe a készülésbe tartozik bele, amiről a felolvasott versben is ír Pál, illetve többször is e levélben.

 

Volt ugyanis egy annyi gond a gyülekezet életében, hogy elterjedt valahogyan az a nézet, hogy mivel Krisztus már úgyis hamar eljön nekünk már nem kell dolgozni! Arra a kis időre már nem érdemes munkába fogni… Megélhetés? – Hát gondoskodjanak rólunk talán mások…

 

Pál kijózanító ebben is: nem így van barátaim! Bár tetszetős, és kényelmes álláspont ez, de ez bizony nem Isten útja! Csak dolgozzatok, sőt a magatok kenyerén éljetek, egyszerűen végezzétek dolgotokat és ne szoruljatok rá senkire!

 

Örömöm, hogy nincs gyülekezetünkben (vagy nem tudok róla) munkanélküli ember. Örömöm, hogy sokan szeretünk dolgozni, sokan szeretjük a munkánkat! Ez így van jól! Így is kell legyen! Mégha ma sokan ellene mondanának is ennek és élnek, vagy élnének valami léha életet.

 

De hadd vetítsem ezt az igét ide magunkra is, a gyülekezetre! Nem csak a munkahelyen, a családban, vagy akár barátaink között, de itt a gyülekezetben is van saját dolgunk. Mikor Pál azért is ad hálát, hogy a gyülekezet úgy tért meg, hogy Istent nem csak hiszi, hogy van, meg milyen jó hozzám, hanem szolgálja is, akkor erről beszél: a cselekvő, munkálkodó gyülekezetről! Arról a közösségről, aki tudja, hogy neki Isten országában, így a gyülekezet közösségében is dolga van. Méghozzá két irányú: feladatok a közösségen belül, a közösségért, és feladatok kifelé, a közösségen kívülre is: a misszió munkája!

 

Hadd tudatosuljon ma bennünk: ma is így van! Feladatunk van, saját dolgunk van a gyülekezetben valamennyiünknek! Nézd így: a gyülekezetben annyi gazdagság van, amennyit mi beleteszünk! Könnyebb ma kívülállók segítségét várni, ez igaz: „oldja meg az…” Ha adnak, jó, ha tesznek értünk, jó: legyünk érte hálásak! De a magunk dolgát mi kell elvégezzük, méghozzá csendesen: dohogás, duzzogás nélkül.

 

Igénk tehát ez év elején a megtérés és igehirdetés után munkára hív! Mi a te munkád a gyülekezetben? Mi lehet a te saját dolgod, feladatod? Mi az a szolgálati ág, munkaterület, amiben te tudsz valamit elvégezni, hogy ne mondjam, amit te kell, hogy elvégezz értünk?!

 

A napokban valamelyik komolyzenei koncert ment a tv-ben és pár percre megálltam hallgatni, nézni a közvetítést. A zene egy különleges pillanatában a kamera a triangulumot megszólaltató zenészre fókuszált, amit a megfelelő pillanatban megütötte a fémpálcával a kis fém háromszöget. Arra gondolta, hogy ha nem mutatják, akkor nem is hallom, nem is tudom, hogy ez a hangszer is itt van és időnként megszólal! Ám ami még érdekesebb lett számomra a kamera továbbment és a fülem már kész volt rá, hogy újra halljam kép nélkül is, mikor szól a triangulum.

 

Így van ez a munkával is. Lehet kicsike, önmagában szinte jelentéktelen, amit én végzek, végezhetek: lehet! Ám szükség van rá! Szüksége van rá az Úrnak, aki a kottát írja! Szüksége van rá a gyülekezetnek, amiben élsz magad is. És szükséged van rá neked magadnak is, mert tudod, hogy fontos vagy az Úrnak, fontos a te munkád, szolgálatod is neki!

 

Bef.: Biztatlak hát: tedd, tegyétek a magatok dolgát az élet minden területén Istenünk szolgálatára, akié minden dicsőség Ámen.