„Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van.” (2Tim.2,1)


Erősödjél meg!



Bev.: Kinek szoktuk ezt mondani: „Erősödj meg?” Betegnek, hogy betegség, vagy műtét után épüljön fel mielőbb. Mondjuk a gyermeknek, ki sovány, vagy akár véznácska, hogy kicsit emberesedjen meg. Mondjuk annak, aki valami megmérettetés előtt áll: verseny, vagy más nagyobb erőnlétet igénylő feladat előtt. És mondjuk olyankor is, ha valaki valami nagy lelki teher alatt roskadozik és depresszió, idegösszeroppanás vagy más hasonló baj fenyegeti.


Mai igénkben Pál mondja Timóteusnak, aki Efézusban van, az ottani gyülekezetet vezeti. Feladata nem kicsi, és Pál tudja, hogy már nem fogja tudni őt segíteni, mert az ő „elköltözése”, azaz halála igen közel van. Ezért biztatja ezzel: erősödjél meg a kegyelemben!


Akkor erről vegyünk ma néhány gondolatot a szívünkbe!


1. Mi a kegyelem? Nagyobb teológia fejtegetés nélkül csak visszautalok e levél első fejezetére, ahol Pál vall önmagáról, hogy ő üldözője volt Krisztusnak és egyházának, de Krisztus őt megszabadította és elhívta hírnökül, apostolul és tanítóul. Azt mondja Pál: Isten kegyelme velem annyi volt, hogy Ő, a hatalmas eldöntötte, hogy Krisztusban megment és szolgálatába állít engem! Mindegy, hogy ki vagyok, hogy élek, mit csinálok: eldöntötte és véghez is vitte: Íme Krisztusé vagyok, őt szolgálom. Ez a kegyelem. Voltam, ami voltam, éltem, ahogy éltem, de Isten engem Krisztusban megmentett, bűneimet, eltévelyedéseim megbocsátotta, és most övé vagyok, őt szolgálom! Ugye ismered ezt a kegyelmet? Ugye részese vagy?


2. Miért kizárólagos? Mikor Pál Timóteust megerősödésre hívja, akkor csak a kegyelmet ajánlja neki. Miért? Ma egy olyan világban élünk, ahol állandó téma az erőforrás: honnan vehetek erőt? És előttünk áll egy hatalmas arzenál: a csillagokból, keleti filozófiákból, misztikából, különleges zenékből, emberi kapcsolatokból és még lehetne sorolni. Ugyanez Pál és Timóteus korában is rendelkezésre állt! Gondoljunk csak pont arra, hogy Efézusban mikor összehordták a hívők az ilyesmi könyveiket és elégették, azokat ötvenezer ezüstpénz értékre becsülték. De azt is hadd idézzem fel, hogy a varázslásról és egyéb okkult praktikákról szóló könyvek elégetése után a következő mondta arról szól, hogy nagyon megerősödött az Ige hatalma és a gyülekezet ezután!


Miért hát egyedül a kegyelem? Mert csak a kegyelem lehet a hívő ember forrása! Hiszen kegyelemből vagyunk, élünk, hiszünk, lettünk gyülekezetté: csak e kegyelem tart meg és visz tovább bennünket!


3. Miért kell megerősödnöm benne? Talán azért, mert lehet, hogy híjával vagyok. Vagy azért, mert életem ajtaján annyi minden ott kopogtat sok csilingelő ígérettel. Egy ószövetségi történet, mikor Amacjá király, ki az Urat akarja szolgálni háborúba kell induljon, de felméri haderejét és látja, hogy kevés az az ellenség ellen. Hát hív az Istent már rég elhagyó és elfeledő szomszédos testvérnépből is egy seregnyi zsoldost segítségül. Ám eljön hozzá Isten embere, prófétája és azt mondja neki, nem kellenek azok neked, menj nélkülük, bízz az Úrban, hogy ő elég neked. El is hiszi a király, de lám milyenek vagyunk pénzről is szól a történet: de mi lesz azzal a pénzzel, amit értük adtam? És azt mondja neki a próféta, hogy Isten tud adni neki annál többet is, mint amit most ezen veszít!


Ezért kell a kegyelemben megerősödnünk, hogy elhiggyük és éljük: Isten a mi segítségünk, erőnk, erőforrásunk mindenben: gyülekezetépítésben, vagy anyagi szükségeinkben egyaránt!


4. Hogyan erősödhetek meg benne? Már csak az maradt hátra, hogy a hogyan-ról beszéljünk! De hát úgyis tudjátok: ige, imádság, odaszánás, szolgálat… Részletezzem? „Most nincs időm olvasni, de...” És látom, a lanyhuló buzgóságot, látom az erőtlenséget, és hallgatom a kifogásokat… Aztán jönnek a bajok! Most nem jövök erre a bibliaóra sorozatra mert… És tudom, hogy van munkabeosztástól kezdve babázáson át sok minden, de olyan ez, mint mikor valakinek évente 52-53 vasárnapra pont közbejött valami… S közben tele vagy panasszal, megoldatlan, megoldhatatlan válságokkal, amit tán magadnak sem vallasz be, mert: a „majd csak lesz valahogy...” kisegít.


Bef.: Nem, nem egy kellemesen vallásos bólintásra van szükség ma sem, hogy bizony a tiszteletesnek igaza van, hát még az Úrnak… Ez semmit sem ér, ebből nem lesz erőd, megerősödésed a rád váró munkára, feladatra, megméretésre!


Hanem most vedd magadra, személyes felszólításként az igét: erősödjél meg a kegyelemben! Ámen.