„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. … Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!” Mk.2,1-12.



És részese vagy



Bev.: Internetes világunkban egy sor olyan esemény, van, amihez nem kell közel menni, és mégis eleven élményt kapunk róla. Gondolok akár a Tiszán most levonuló jeges árra. Egy két kattintás és szinte ott vagyok a parton, azokkal, kik kimentek megnézni. És úgy tudok róla beszélni, mintha élőben láttam volna, amint elszakad az acélsodrony hajókötél… Ugyanakkor vágyunk arra, hogy valódi Isten élményeink legyenek, igazi átéléssel, akár, ahogyan Ady mondja: „Csendesen és váratlanul átölelt az Isten” Vágyunk arra, hogy valahogy bepillantsunk csodáiba, sőt részeseivé legyünk azoknak! E mai igénk ezen az úton visz előre bennünket, legyen hát nyitva szívünk az ige előtt!


1. Befogadni: Jézusról úgy ír itt Márk, hogy azt mondja, róla hogy hazamegy. Ez a haza, most Kapernaumot, a Genezáreti tó partján fekvő városkát jelenti, ahol valóban sok időt töltött Jézus. Itt Péter maga fogadta a házába Jézust, sőt Jézus itt meg is gyógyította Péter lázasan fekvő anyósát, ki gyógyultan mindjárt szolgálni kezdte Jézust. Vélhetően most is ide, Péter házába tér be Jézus, miután lakatlan helyeken járt, és fogadta a hozzá jövőket.

A hírre, hogy megérkezett, mindjárt sokaság gyűlik össze, méghozzá nem is kicsi, akkora, hogy be sem férnek, de mindenki őt akarja hallgatni.

Annyira, hogy a hordágyon idehozott béna emberrel be sem tudnak jutni a házba, kik elhozták, hanem valami egészen szokatlan megoldást kell keressenek.
De a csodatétel, illetve annak látása átélése nem itt kezdődik, egy gondolattal visszább: Ott kezdődik a csoda, hogy Péter, illetve családja befogadta a házába Jézust! Hogy Jézus ide hazajön! Hogy Jézusnak itt természetességgel helye, otthona van! Hogy Jézus nem idegen, váratlan vendég, ritkán látott távoli rokon, ki minden kapcsolati szál ellenére feszélyezetten mozog a családban. Jézust ebbe a házba úgy fogadták be, hogy ő itt otthon van!


Bocsáss meg e nagyon is szembesítő kérdésért, de te, aki vágyod az Isten közelségét, várod az Úr csodáját látni, átélni: megnyitottad-e már otthonodat az Úr előtt? A Jelenések könyvében olvassuk Jézustól e mondatot: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel.2,20) Tehát megnyitottad-e már életed ajtaját, otthonod ajtaját Jézus előtt? A házassághoz hadd hasonlítsam ezt: már nem randizgatunk, nem csak bemutatni viszem haza egy kicsit az udvarlót, hanem szövetséget kötünk és közös az otthonunk! Innen kezdve közös az életünk, összetartozunk! Befogadtad-e otthonodba Jézust? Hogy otthon legyen nálad! Igen ez jelentheti a lakás némi átrendeződését, az életritmusod, időbeosztásod változását is: hol van a Bibliád? – szépen szorosan a többi könyv között, talán olvasatlan könyv között, vagy az asztalodon, éjjeliszekrényeden? Mennyit megy a tv. – és mi megy benne? És akár, azt is jelentheti, hogy kik fordulnak meg nálad, házadban, otthonodban, kik eddig nem, vagy netán kik maradnak el…


Hadd biztassalak: fogadd be házadba, életedbe Jézus Krisztust! Legyen otthonává otthonod, ott lesz közel, egészen közel hozzád!


2. Veszteség: Kell azonban beszéljünk valami olyanról is, amit nem szeretünk. Már az előbb utaltam rá: lehet, hogy lesz, ki elmarad tőled, baráti társaságodból. Felolvasott történetünkben akik elhozták magatehetetlen, béna barátjukat, vagy rokonukat, mivel nem tudtak bejutni Jézus elé egyenes úton, hát felmentek a szokásosan lapos tetőre és elkezdték kivágni a tetőt. Ezek egyszerű sárba göngyölt szalmás tetők voltak. Könnyen kivághatók, megbonthatók voltak. Ám mégiscsak nem kis rombolás, ami itt történik: megbontják a ház teljesen ép tetejét! Miután elmegy mindenki lehet helyreállítani, a hiányzó részt kipótolni, újra építeni. Ezek a Jézushoz jövő, betegüket hozó emberek nem kis kárt, veszteséget okoznak e házban! Bizony nem szeretnék ilyen kárt a magam házában sem Jézusért, és végképpen valami ismeretlen idegenért, hogy az gyógyuljon. Gyógyuljon meg máshol, talán kint, vagy a szomszédban… Ne szedjék szét az én házamat!


Jézus befogadása, és a csoda átélése között ott van ez a kihagyni valónak kívánt részlet: lehet némi veszteségem ha Jézust befogadom, ha Jézus csodáját, hatalmát élni akarom! Pál maga vall így neveltetéséről, származásáról, magas szintű képzettségéből fakadó felfelé ívelő életpálya lehetőségének Krisztusért való feladásáról: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil.2,8)


Hoppá! Ez is micsoda veszteség és nyereség! A kor egyik tudós rabbija lehetett volna! Nem vándorprédikátor, kit megvernek, bebörtönöznek. És lám: Krisztus apostola lett! A felolvasott történetben sem sajnálkozik senki a házon! Még, akik mindenben valami kötekedni valót keresnek Jézussal szemben, azok sem szólnak erre semmit, hanem csak Jézus szavain botránkoznak meg, mikor bocsánatot ad minden bűnére ennek a szerencsétlennek! Én nem tudhatom, hogy Jézusért mi lesz veszteséged, mit kell elengedj, miről kell lemondj! Volt egy dunaújvárosi fiú, aki futball karrier előtt állt, mikor hazament és szögre akasztotta a stoplis cipőt Jézusért! Nem adnak érte milliókat a foci világában: lelkipásztor most Baranyában, és boldog, együtt a családjával!
Ebben a „veszteségben”, az a csodálatos, hogy sokkal többet nyerek, mint a vélhető veszteségem! Ez már maga a csoda!


Ne félj hát, ha valamit elvesztesz Krisztusért, ha valamiről le kell mondj érte: többet nyersz! Magát Krisztus minden gazdagságával!


3. A csoda: És így érkezünk a lényeghez, hogy Jézus talpra állítja egy szavával ezt az embert, ki felkapja hordágyát és örvendezve, Istent dicsérve hazaindul! Elképzelem a képet: az előbb még félve, óvatosan engedik be a kivágott tetőn a társai. „Jaj, csak le ne essen! Jaj, vajon mit szól ehhez Jézus?! Hogyan is lesz tovább?” Ő pedig néhány pillanat múlva, elköszön: Áldás, békesség! Istennek dicsőség” – és kimegy, mintha ez lenne a legtermészetesebb a világon!


De gondoljunk csak bele, hogy mi történik itt! Jézus bocsánatot ad emberünknek, majd a zúgolódók gondolatiban olvasva megkérdi, hogy mi könnyebb: megbocsátani neki, vagy talpra állítani őt? És azt mondja, hogy lássátok: adhatok bocsánatot, van rá hatalmam: „Kelj fel..!” És az felkel, és elindul a saját lábán, hordágyával a hóna alatt: haza! Kiderül, hogy az otthonomba befogadott Jézusnak minden olyan felett hatalma van amire nekem semmi erőm, hatalmam! És a házban élők, az ott állók tanúi e csodának! Azzal a döbbenettel élnek tovább, mennek útjukra, hogy olyat láttunk, amire azt mondtam volna eddig, hogy ilyen nincs!

Ez Isteni erő, kinyilatkozás, aminek tanúja, és részese lettem!


Ebben a házban van bocsánat, új élet, vigasz, remény, életet mentő, igazító, gyógyító szó! És csak ennyiért: ebben a házban otthon van Jézus! Az én bajom, a betérő baja, bárki baja: és történik a csoda és részese vagyok, és élek benne, és élek általa! Mert Jézus a maga teljes kereszten győzelmes, feltámadásos hatalmával itthon van nálam! Ámen.