„Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál.
Jézus pedig látva, hogy okosan felelt, ezt mondta neki: Nem vagy messze Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.” Mk.12.28-34



Egyetértesz vele, vagy egyet is élsz vele (egyetértsz, vagy egyetélsz?)



Bev.: Még régen, egy kedves idős katolikus pap kollégám mondta, hogy milyen aranyosak a kis ovisok, mikor hittanon megkérdezzük őket valamiről, hogy „Ugye...” És szépen, lassan, elhúzódóan mondják rá kórusban, hogy „iiiigen”. Aranyosak, de vajon mennyit ér ez az igen? Mennyit ér ez a egyetértés?


Eljön Jézushoz egy írástudó és kérdez. Olyan valakit képzeljünk el, aki a fél Bibliát tudja fejből, és nem csak bemagolva, hanem összefüggéseiben is. Felteszi látszólag egyszerű kérdését:

„Melyik a legfőbb parancsolat?! A kérdés nem rossz!

A héten egy hittanórán tett fel hasonló kérdést egy gyermek. Adott egy parancs, és adott egy történés: és a kettő szemben áll egymással, noha a Szentírásban mindkettő Isten rendje szerint való: akkor?! Igen, van, hogy egyik parancsolat nagyobb a másiknál, vagy méginkább előbbre való adott esetben! Nos így jön a kérdés. Azt is kérdezhetné ez az ember: ha nem tudok valamennyi parancsolatnak megfelelni, akkor melyiknek is igyekezzek jobban? Így már sokkal életbe vágóbbnak tűnik! Emlékszem, hogy mikor gyermekkoromban augusztus végén leültettek a szüleim, hogy kezdjem el ismételni a tavalyi tananyagokat, sosem azzal kezdtem, ami nehezen ment… Ez az írástudó keresi, hogy mit is vegyen előre! Meghallgatja Jézus válaszát, aki gyakorlatilag két ószövetségi parancs felidézésével összefoglalja a tízparancsolatot kőtáblánként.

És akkor elmondja feleletét az írástudó is, aki tökéletesen visszaadja Jézus válaszát, sőt értelmezi is azt, hisz megtoldja azzal, amit bizony nagyon jól tud az igéből: e parancsolatok betöltése többet ér az áldozatoknál! Gyakorlatilag értelmezve idézi itt a Hós.6.6-ot: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.” Vagy akár a 40. zsoltár ide vonatkozó sorait. Jézus pedig erre a feleltre mondja el ezt a mondatát: „Nem vagy messze Isten országától.” Vajon milyen ez a válasz? Lássuk csak!


Jézus válasza: Pozitív, vagy negatív? Sokáig azt hittem, hogy ez a válasz egy nagyon is pozitív tartalmú válasz. Útkeresésemben, Isten országa keresésében azt éreztem, hogy jó dolog az, ha már közel lehetek! Jó dolog az, hogy nem messze vagyok, hanem… Aztán szép lassan kibontakozott az, hogy aki nincs messze, rendben van, hogy akár közel is lehet már, és ez milyen jó, de még kint van! A „nem vagy messze” jelentheti: „közel vagy”, de azt feltétlen jelenti: „kívül vagy”! Vagy legalábbis: „még kívül vagy!”

A kérdés hát, hogy hol vagyok?

Talán örülök Jézus válaszának, hogy nem vagyok messze tőle, talán pozitívabbra fordítom magamnak, hogy milyen jó, hogy immár közel vagyok hozzá, de jaj nekem: mert ha így ér az ítélet, akkor abban az állapotomban talál, hogy kívül vagyok! Ez pedig nem pozitív, hanem negatív állapot! Jaj nekem! Gondoljunk csak arra, hogy a „Nem voltam messze, hogy elérjem a buszt”, azt jelenti, hogy lekéstem! A „Nem voltunk messze, hogy megnyerjük a meccset”, azt jelenti, hogy elvesztettük! De ne menjünk át múlt időbe, hanem maradjunk a jelenben: nem vagyok messze Isten országától, bár mily jól hangzik is azt jelenti: még kívül vagyok!


Jézus válasza: ez még kevés! Azt mondja ezzel nekünk Jézus, hogy az, hogy ilyen jól egyetértesz velem, az még kevés! Szép dolog az egyetértés, a bólogatás, de ez még kevés, sőt nagyon, nagyon kevés! A „Jól van mester, helyesen mondtad...” Jézusnak kevés, és nekem is kevés, mert ez még nem kényszerít semmire, ez még nem motivál semmire, ez még nem hoz magával következményeket az életemben!

A lehetőség benne van, mert itt elkezdődik valami, mert értem, érzem Jézus igazát, de ez még kevés. Hiszen azzal, hogy egyetértek Jézussal, még nem lettem igaz ember! Még nem élek, úgy, ahogyan ő tanítja. Még nem tettem előre e két parancsolatot, hogy ezeket igyekszem betartani minden dolgomban, ügyemben, egész életemben! Még nem lett mércémmé a szeretet! „Hiszen ma annyira más világ van, annyira más élethelyzetben vagyok, és mindenki másképpen él, pont én…? - ezt nem lehet ma megvalósítani…: Tehát, bár egyetértek, de nem így élek!


Mikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélget, elhangzik ott egy idevonatkozó igen súlyos mondat. Templomról, istentiszteletről beszélnek éppen mikor Jézus ezt mondja: „De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn.4,22-23)
Nem egyetértőket, bólogatókat, helyeslőket keres Isten Krisztusban köztünk, hanem olyan embereket, akik imádják Istent! Akiknek Isten akarata a minden! Akiknek Isten akaratának betöltése a legfőbb vágyuk, akaratuk életükben, még akkor is, ha ennek ára van!

Ne érd be azzal a kevéssel, hogy egyetértesz Jézussal: sokkal többre hív Jézus!


Jézus válasza: Éld, hogy bent légy! Hadd kezdjem ezt a harmadik gondolatkört azzal, hogy vajon Jézus a „Hegyi beszédet” miért a „boldogmondásokkal” kezdi? Ha csak népszerű akarna lenni, hogy a boldogságról beszél, ami mindenkor hiánycikk volt az emberiség életében az Édenből való kiűzetés óta, akkor nem azokat mondaná boldognak, akiket annak mond! Azt mondja ugyanis, hogy a boldogság kulcsa az, hogy élj Isten akaratában, szeretésében, követésében! Ha boldog akarsz lenni, hát töltsd be életed minden területén Isten akaratát! Légy eggyé ő vele! Élj ővele!


Azt mondja Jézus az írástudónak, és így nekünk is, hogy lépj be Isten országába! Így nem csak helyes, és okos felelteid lesznek Jézus szavaira, hanem helyesen és igazán fogsz élni Jézussal! Egy történelem tanárunk mondta bizonyos tananyagnál: „Elhinni nem kell, de megtanulni igen!” Itt pont fordítva van, hiába tudod, ha nem éled! Éld és úgy légy eggyé vele!


Ha bent leszel, akkor nem száraz igazság lesz, hanem a te igazságod, a te örömöd forrása, a te boldogságod, a te élted kiteljesedés, sőt vigaszod és erőd, elnyert bocsánatod és örök életre szóló reménységed! Hiszen a kereszt és a nyitott sír erről szól, ezt szerzi meg mind!


Jövő vasárnap már virágvasárnap, és most kapsz a szívedhez: már itt tartunk? Igen, de nem az a kérdés, hogy hogy állok az ablakpucolással, vagy lóg-e már a sonka a spájzban, hanem, hogy nagypéntekre és húsvétra készen vagyok-e, úgy, hogy ne szemlélő, egyetértő, sajnáló, vagy épp értetlenül álló néző legyek a történetben, hanem Krisztussal élő, meghaló, újra élő legyek?!


Most még van időd, alkalmad dönteni, döntésed megújítani, megerősíteni, amiben eltávolodtál, hűtlen lettél, vagy csak lazábbra vetted a köteléket megújítani a szövetséged: hogy bent légy Isten országában, igazán! Ámen.