Virágvasárnap: a templom működik!

 

Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, és kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt. És így imádkozott Ezékiás az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. De most te, URunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, URam, az egyedüli Isten! 2Kir. 19,14-19

 

 

Virágvasárnap: a templom működik!

 

Bev.: Gyakran kérdi a bajban levő ember: „Miért ver engem az Isten?” Hadd mondjam, hogy nem vagyok biztos abban, hogy mikor bajok sújtanak is, hogy valóban Isten ver! Ő nem olyan verős, ő sokkal inkább kegyelmes és irgalmas! Ahogy maga Ezékiás is kimondja: „Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az ÚR, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.” (2Krón. 30,9)

Ma, virágvasárnapon nézzük meg ezt a régi régi történetet! Megvallom van néhány történet, ami nagyon kedves nekem a Bibliából, ez az egyik!

 

 

Múlt héten odáig értünk, hogy eljött Szanhérib asszír király nagy haderejével, sorra bevette a városokat és körülzárta Jeruzsálemet. A király megtette a néppel együtt a lehetséges védelmi intézkedéséket, majd lelkileg erősítette meg embereit.

 

A Királyokról írt könyvben részletesebben van leírva ez a háború, ezért innen olvastam ma a folytatást. Tudja a király, hogy fellázadt Asszíria ellen, tudja, mit tett jól és rosszul. Ennyit mond mindössze: „Nyomorúságnak, szégyennek és büntetésnek a napja ez.” De jól tudja azt is, hogy a legsúlyosabb és legveszedelmesebb a dologban az, hogy az asszírok arról beszélnek, hogy Istennek nincs ereje, vagy hatalma, hogy megmentse népét, vagyis Istent gyalázzák!

 

Ezért azt mondom: rossz megközelítés, hogy minden bajban Isten verését lássuk! Inkább fordítsd meg a kérdést: Isten beleengedett, belevitt egy nehéz, akár kritikus helyzetbe. Ő tudja pontosan, hogy mi van most velem, bennem, körülöttem. Tedd fel így a kérdést: Vajon mit akar ebből kihozni? Vajon mire akar rávezetni, megtanítani most engem? Vajon miben kell növekedjek ez a alatt a teher alatt?

 

Ezékiás igen nehéz helyzetben van: a várost az ellenség körülzárta menekülési útvonal nincs! Ráadásul nem is a várhatóan hosszú és sok veszteséggel járó ostromot kezdi meg Szanhérib, hanem csavar egyet a dolgokon, és megpróbálja Jeruzsálem városvédő népét lelkében meggyengíteni. Megpróbálja őket Ezékiás és még inkább az Úr ellen hangolni! Nagy trükkje ez a Sátánnak: Istenre figyelésünkből áthangol minket valami másra, és elvesztve az igaz utat, máris elvesztünk! Emlékezzünk csak arra, mikor Péter kéri Jézust, hogy ő is hadd járjon a vízen! Csak mikor Péter a szelet és a hullámokat kezdi nézni, mindjárt megijed és süllyedni kezd, a rémület vesz rajta erőt: „Uram ments meg!” – kiáltja. Mire figyelsz? Nem mindegy! A téged vezető Jézusra, az igére, vagy a körülményekre, a lehetetlenségekre, az elveszettnek tűnő helyzetedre?

 

Szanhérib levelet ír Ezékiásnak, és azt írja benne, hogy a többi meghódított ország is hiába bízott isteneiben, mégis elbuktak! Izrael sem menekülhet meg! És ezt elkezdik héber nyelven mondani, hogy minden harcos hallja a város falain! Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket a kezemből. És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az ÚRral: Bizonyosan megment bennünket az ÚR, … Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből?” (2Kir. 18,30-33)

 

Mit tehet a király? Kiadja a a parancsot, hogy senki ne válaszoljon, ám szívében tudja, az asszírok igazat mondnak annyiban, hogy valóban minden kis ország isteneivel együtt elesett eddig!

 

 

És itt jön az, amitől nekem nagyon drága ez a történet: fogja a király a kapott levelet, bemegy vele a templomba és ott e levelet kiteríti Isten előtt: lásd, ezt kaptam! És így kezd el ott imádkozni! Ezékiás hiszi, hogy ott lakik az Úr, aki meg tudja őt hallgatni akinek van hatalma népét megmenteni! Szóval, kiteríti ügyét, ahogy van: nem kertel, nem szépít, nem változtat, de elkezd imádkozni. A templomot használja, mint imádság házát! Mert az! Persze, hogy meghallgat mindenhol, meg ott van mindenhol, és mégis! Ahogy Jézus nem a főtéren ül le virágvasárnap, hanem Jeruzsálembe érve első útja a templom, és teszi, amit kell, mert ez a ház imádság háza kell legyen! Ennek ez az alapvető működési feladata! És hidd el, hogy működik! Így tesz most a bajban Ezékiás is: megy a templomba, oda egészen közel az Úr elé, oda, ahol csak ketten vagyunk Ő meg én. Oda, ahol kizártuk már az utca zaját, az ellenség folytonos megtévesztő szövegelését, ahol már nem szól, hív más, csak Ő, a Hatalmas! És ott a templomban elkezdünk beszélgetni Urunkkal. Itt kiterít Isten elé mindent Ezékiás! Megvallja hitét, és kéri alázattal az Urat, mert hiszi, hogy Ő az egyedüli Isten! Itt, a templomban sírva könyöröghet Anna egy gyermekért! Itt bátran megvallhatja élete szégyenét a vámszedő, kérve Isten irgalmát! Itt leteheti áldozatát a hálás ember örömmel.

 

Sokszor átéltük már feleségemmel, hogy vannak történések, amikre nincs semmi magyarázat, de ha van is, egyetlen egyet tehetünk: kiteríteni ügyünket az Úr előtt és kezébe tenni magunkat elhívén, hogy van hatalma csodát tenni!

 

 

Ma, virágvasárnap bejöttünk ide Isten házába, az imádság házába. Hoztuk szívünkben terheinket, félelmeinket, fájdalmainkat, vagy éppen vágyunkat, útkeresésünket... Hidd el: a templom működik, az imádság működik! Isten keze semmivel sem lett rövidebb, mint eddig volt! Kérd, amit szeretnél! Használd bizalommal e hajlékot arra, mire való: Imádság háza – Istennel, a mindenség Urával való beszélgetés helye. Ő beszél hozzád a prédikációban, az igében, te pedig imádságban mondasz el neki mindent! Hidd: minden hall, tud, és amit kell megcselekszi! Terítsd ki előtte, amit hoztál, amivel szíveden jöttél!

 

Az asszír seregben reggelre valami nagy bajság támadt, mert nagyon sokan meghaltak. A szentíró így írja: Eljött az ÚR angyala és levágott...” Nem részletezi hogyan, az Isten dolga volt. A sereg eltakarodott, a város és népe megmenekült!

 

Ezékiás újra megtapasztalta, hogy csak Istenre számíthat egyedül a bajban, őreá viszont még az emberileg legelveszettebb helyzetben is!

 

Átéli: az imádság a templomban: működik! Megtapasztalja újra az Úr erejét és hatalmát!

 

Ézsaiás prófétán keresztül pedig az Úr így erősíti meg a királyt és népét:

Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.” (2Kir. 19,30)

 

 

Virágvasárnap: templom, imádság háza: legyen neked is ilyen elmélyült és győzelmes a mai imádságod!

Ámen.

Csak az élő!

Mert nem a holtak hazájában magasztalnak téged, nem a halottak dicsőítenek, nem a sírba leszállók reménykedhetnek hűségedben. Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most. Az apák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Ézs. 38,18-19

 

Csak az élő!

 

Bev.: Az élet fogalmával sokan igyekeztek már megbirkózni, hogy azt valahogy magyarázzák, meghatározzák. Szinte mindenki tud mondani valamit, hogy mitől élet az élet. Az elmúlt hat vasárnapon Ezékiás király élete volt előttünk az igehirdetésekben. Ma az ő vallomásával zárjuk e sorozatot. Azt élet fogalmát ő egyértelműen Isten magasztalásához kapcsolja. Csak az élő magasztalhatja Istent állítja a király. Nem a sírba szálló, nem is a halottak birodalmában találhatók, hanem az élő! Húsvét vasárnap tegyem fel magamnak a kérdést: Élek már? Azaz jelen van életemben az Élő Isten?

 

Mit jelent magasztalni Istent? Egy héttel ezelőtt Ezékiásnak a templomban elmondott imádsága volt igénk. Háború, kilátástalan helyzet: és vannak ketten: Isten és a király. A király kiteríti az ellenség levelét Isten előtt és elkezd imádkozni. De nem a kéréssel kezdi, nem valami kétségbeesett könyörgéssel, hanem úgy kezdi imáját, hogy elkezdi mondani, hogy Isten milyen hatalmas! „És így imádkozott Ezékiás az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet!” (2Kir. 19,15) Ez a magasztalás! Mikor imádságod nem csak a szükséges kérésből áll, nem is csak egy-egy köszönőmből, hanem szíved mélyéről azt is kimondod Istennek, hogy ki ő neked! Mikor ki tudod mondani neki, hogy kinek ismered őt! Magasztalni, úgy, hogy róla nem valami bizonytalansággal beszélsz, nem kétségekkel, hanem kimondod azt, amit megtapasztal, meg éltél, megismertél belőle: hatalmából, szeretetéből, gondoskodásából, igazságából! Igen, idáig fel kell nőni a hitben, de nem kell ennek valami „profi szövegnek” lennie, amire rá lehet bólintani, hogy de szép beszéd, hanem lehet ez és akár legyen is az első megtapasztalásod vallomása! Lehet ez és legyen akár spontán: kibuggyanó szíved isteni gazdagságából!

Ki tudja magasztalni? De fel kell tennünk a kérdést: ki magasztalhatja Istent? Ki képes erre? Hiszen a király imádságában ezt nagyon leszűkíti: „csak az élő”

 

 

A történés, amire válasz az itt leírt fél oldalas imádság nem mindennapi! A király megbetegszik! Záró jelben jegyzem meg, hogy még a király is lehet beteg... Ráadásul halálosan beteggé lesz. Elmegy hozzá Ézsaiás próféta és fel is szólítja, hogy rendelkezzen, mert meghal. A király pedig ekkor újra imádkozik, sőt: keservesen sír! Imádságában csak azt kéri Istentől, hogy ne feledkezzen meg az ő hűséges életéről, szolgálatáról! Való igaz: nem egy késő vénségben megtért emberről van szó, nem valakiről, aki sok gonoszság, vagy tévelygés után el kezdte keresni Istent! Ő az a király, aki mihelyt királlyá lett kinyittatta a bezárt templomot, újraszervezte az istentiszteletet, az áldozatot, meghívta rá az országot, sőt a messzire szakadtakat is, és jöttek, és ünnepeltek, és keresték -járták újra az Úr útját! Ő az az ember, akinél az élet egybeesik Istentiszteletével, követésével! Ő kér csak ennyit Istentől: „Emlékezz meg...”

 

És ekkor történik élete újabb csodája! És itt már nem merek ilyet mondani, hogy legnagyobb, mert melyik kisebb egyáltalán a másiknál? A csodák, mind Isten hatalmas művei életünkben! Nincs feltétlen kisebb, vagy nagyobb, csak csodáik, melyek mind az ÚR hatalmas művei! Persze, hogy egy gyógyulás nagyobb, mint egy zöld hullám elcsípése, de ha tudom, hogy ebben is abban is az Úr cselekedett értem: Csoda, az Övé, értem. Szóval, az imádság után újra jön a próféta, Isten embere, szócsöve és elmondja, hogy Isten meghallgatta Ezékiás imádságát, és meg fog gyógyulni, kap még 15 évet! Sőt jelet is kap hozzá a király, hogy biztos legyen: a napórán tíz fokot visszatér az árnyék! Hát, mit mondjak, a halálos betegségből való gyógyulás sem egyszerű, de még hogy az árnyék is visszatér tíz fokot, oda, ahonnan már elhaladt? Hihetetlen csodák! Az! Mint Isten minden csodája!

 

És ekkor megszólal a király és imádkozik és ebben az hálaimájában mondja ki azt a mondatot, ami mai lapigénk: Csak az élő magasztalhatja Istent!

 

 

De ki az élő? Az, aki még nem halt meg, tehát lélegzik, táplálkozik, érzékel...? Egyfelől, de a király ennél sokkal több. Nem a testről, a biológiáról szól csupán és elsőképpen, hanem sokkal inkább a lélekről: a lélek Istent felismerő képességéről! Arról, hogy nyitott szívvel meglátom az Úr munkáit életemben és egyszerűen látom hatalmas tetteit, amit velem, rajtam, körülöttem cselekszik! Él, aki felismeri Istent, akinek innen kezdve új élete van! Aki tudja, hogy e pillanattól kezdve minden percem Isten ajándéka! Aki tudja, hogy életem Isten ajándéka: nem én csinálom, akarom, hanem tőle kapok mindent! Akinek innen kezdve élete: istentisztelet! Egy ilyen átélésben kezd el szinte ujjongani Ezékiás: így dicséri, magasztalja Isten! Így hirdeti, hogy az Úr a hatalmas, aki még éltet is tud adni, mert Ő az élet Ura!

 

Élj! Hogyan lesz nekem új életem? Legyek előbb halálos beteggé? Már az vagyok: a bűn miatt kell meghalni! Isten ahogy előre megmondta az engedetlenséget, az ellene való lázadást halállal bünteti. Ez alatt az ítélet alatt vagyunk. És az ő megismerése és követése nélkül a egész életünk is üres, hiábavaló, csak nyögés, keserűség.

 

Ma húsvét napja van: Isten miután Jézus Krisztus meghalt a kereszten, feltámasztotta Fiát a halálból! Hatalmas csodát tett: egészen nyilvánvalóvá tette immár nem csak egy hűséges szolgája számára, hanem minden ember előtt, hogy Ő valóban az élet Ura! Jézus valóban halott volt! A halottvizsgálatban a római katonák ezt megállapították. Eltemették és harmadnapra támasztotta fel őt az Atya! Élni: megismerni az élő Jézust!

 

Élni: a feltámadott Úrral járni napjaidat, tenni dolgaidat, az ő vezetésével járni utadat, meghozni döntéseid! Élet: Istentisztelet, Isten magasztalás az életed!

 

Itt nem elég, hogy hiszek Istenben! Itt nem elég, hogy hiszem, hogy van valami, ami hatalmasabb nálam, és ezt hol Istennek, hogy karmának, hol sorsnak nevezem. Itt nem elég, hogy életem boldogulását megoldását keresem szerencsejátékban, sorsvetőtél, mágusnál, bármi titkos-nál keresem!

 

Ismerd meg a feltámadott Urat, aki győztes bűn és halál felett! A te bűnöd és a te halálod felett is!

 

Húsvét: élő, immár élő emberként magasztalni az Urat! Aki győzött értünk! Aki él, sőt örökké él, és éltet minket itt, hogy teljes életünk legyen, és éltetni fog odaát a romolhatatlanságban is! Ne érd be kevesebbel! Nem kevesebbért jöttél ma Nem sebtapasztért, nem egy kis lelki simogatásra, vagy kozmetikázásra: élni jöttél! Az életért! Az pedig a Feltámadottban van: tőle kapod itt most! És ennek pecsétje, jele az úrvacsora, ami nem csak kenyér és bor, hanem bélyeg, beléd égő, veled eggyé váló bélyeg: Jézus halála és feltámadás az ÉLET nekem: immár élek!

 

Menj hát úgy tovább utadon, mint e király: zengve Isten magasztalását, mint élő! És élj, mint általa élő! Ámen.

 

 

Harci helyzetben

 

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a beszédétől. (2Krón. 32,7-8)

 

Harci helyzetben

 

 

Bev.: Gyakran gondoljuk, hogy ha hiszek, akkor rám tör a béke, a nyugalom, a megoldottság biztonságérzete. Akik azonban elkezdik valóban naponként olvasni Isten igéjét és kezdik azt ízlelgetni, megérteni, sőt engedelmesen megélni: hamar meglátják az igében is, és tapasztalják az életükben is: ez a nyugalom, bizony hamis kép!

 

Mai történetünk egy harci élethelyzetről szól, amikor okkal, vagy ok nélkül de hatalmas külső támadás jön, ahol érezhető: emberi erőm roppant kevés!

 

Ti, akik ma keresztelkedtetek, konfirmáltatok, és azok, akik akár régebben, úgy vagyunk itt valamennyien egyformán, hogy életünkben bármikor eljöhet egy ilyen háborúságos helyzet! Nem kell hozzá sok! Engedjétek, hogy Isten igéje vezetést adjon most nektek is, hogy a veszélyben, fenyegetettségben, küzdelemben, mi az Úr útja számotokra!

 

Ezékiás király, hívő, Isten iránt engedelmes, hitben, igyekezetben példásan buzgó király. Ember, tehát nem tökéletes. Egy kicsi ország királya, a kor nagy birodalmának Asszíriának árnyékában. Egyszercsak az Asszír király: Szanhérib felvonul hatalmas haderejével, hogy megtámadja az országot, és örökre hűbéresévé tegye.

Mi lesz most? Mit lehet tenni? Van-e esély egyáltalán? A reális harci helyzet az, hogy nincs emberi esély, mert a zsidók kevesen vannak, felszereltségük gyenge, külső segítségre nem számíthatnak, Az asszír haderő hatalmas, felszerelése világszinvonalú, eddig mindenkit megvertek, nincs méltó ellenfelük. Mit tehet ebben a helyzetben a hívő király, mit tehetek egy ilyen helyzetben én a hívő ember?

 

Két nagyon fontos dolgot látunk itt: egyik, hogy megnehezítik az ellenség dolgát, amennyire lehet, másik, hogy lelkesítő, szívhez szóló beszédet tart a király.

Ám ahhoz, hogy értsük az igét és a magunk helyzetére tudjuk alkalmazni tisztáznunk kell, hogy ki a megtámadott és ki a támadó!

 

 

A megtámadott te vagy: az az ember, ki nem fizet hűbéri adót az ellenségnek! Aki mertél egy másik útra lépni! Aki nem akarsz az ellenség szolgálja lenni tovább! Valami ilyet tett Ezékiás is: fellázadt Szanhérib ellen: azt mondta, hogy nem fizetek tovább, szabad leszek nélküle! Ezt az ellenség nem viseli el ma sem! Ha te úgy döntöttél, hogy megtérsz, hogy mától fogva Jézus Krisztus követed, Ő lesz az Úr az életedben, az az ellenség nem fogja annyiban hagyni! Hiszen ezzel ő elvesztett téged! Nem rabolhat, nem uralhat téged és nem pusztíthat el kedve szerint! Ezért azt, hogy te Jézus mellett tettél fogadalmat, Jézust követed nem fogja annyiban hagyni!

 

Az ellenség: a Sátán! Isten ellensége, aki mindent elrontani, tönkretenni, elpusztítani akar. Aki téged Isten kezéből ki akar venni csábítással, vagy erővel, hamis kívánság, vágy ébresztésével, vagy éppen egy háborúságos támadással. Mindegy neki, csak ne az Urat szolgáld: ne legyen élő hited, reménységed! Ne légy az Úrnak engedelmes maximum névleg... Tudd meg, az ige ezt így írja: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.” (1Pt. 5,8-9)

 

Mit tehetünk hát? Készüljünk! A király elrendeli, hogy a környékbeli kutakat, forrásokat, tömjék be, a falakat javítsák ki, erősítsék meg, készítsenek újabb fegyvereket a védelemhez. Ezek nagyon fontos intézkedések: a terület eleve vízhiányos, ha nincs elegendő ivóvíz, az megnehezíti a támadó sereg helyzetét, mert azt messzebbről kell pótolja. A falak a város védelmét adják, a védhetőség garanciája. A fegyverek a katonák eszközei az ostrom idején.

 

Mindig fáj az a nagy tévedés, mikor valakit kérdek, hogy miért nem jön istentiszteletre, vagy bibliaórára mostanában és azt mondja erre, hogy most nehéz időszakon meg át, sok a gondja, sok a baj az életben. Vagyis harci helyzet van. És ahelyett, hogy mindent megtenne a védelem érdekében, még azt a kevés védettségét is feladja és ki megy az ellenség elé a sík terepre egyedül! Nem!

Ilyenkor kell az ellenség minden utánpótlását elzárni a szívemben! Amiben támad a Sátán abban nem szabad semmi teret engednem, sem keserűséggel, sem ábrándozással, sem káromlással, sem más hiábavalósággal: jóssal, ingával, vagy emberi erőkkel! Hanem meg kell erősíteni a belső védelmem: istentisztelet még nagyobb odafigyeléssel, igeolvasás, testvéri közösség, közös imádkozás, úrvacsorai közösség: ezek a mi eszközeink!

 

Ez köztünk a védelem: a gyülekezet, Isten országa erőssége! Nem eltávolodnom kell, hanem még inkább belekapaszkodnom Isten ígéreteibe és élő reménységembe!

 

Még biztosabb kell legyek, hogy az ima a győztes Krisztussal köt össze, az ige az ő engem szólító szava, az úrvacsora: a kenyér és a bor annak jele, hogy őt a még a kereszt sem állíthatta meg, hogy Istennek engedelmes legyen, A nyitott sír: ő győzött még a halál felett is! Ebben a győzelemben vagyok, ebből nem szállok, ki akármilyen nagy támadás ér is!

 

A másik terület, hogy a király szívhez szóló beszédet tart! Igen, a Király Jézus Krisztus szava szívhez szóló beszéd! Így hallgasd, így olvasd az igét! A Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek” teneked szól! Téged erősít meg! Persze értlek, mikor ránk tör a hatalmas ellenség, akkor azt mondod, hogy többen vannak, erősebbek. Igen, úgy látszik!

 

 

Egy alkalommal Elizeus prófétát, illetve a városkát, ahol lakott kerítette be az ellenség, hogy a prófétát elfogják, mert miatta nem tudtak győzelmet aratni Isten népe felett. Reggel a szolga mikor felébred látja, hogy a város körbe van véve harci kocsikkal! Kétségbe esik! Jaj nekünk, mi lesz most?! Elizeus ezt mondja, ne félj, mert többen vannak velünk, mint ellenünk! És imádkozik Elizeus és megnyílik a szolga szeme és látja Isten teljes haderejét, teljes harci készültségben körbe, hogy az ellenséget legyőzze!

 

Hidd el: többen vannak velünk, mint ellenünk! Miért is? Mert velünk nem emberi erő van, hanem Isten ereje, az az erő, amely legyőzte a bűnt és a halált! Erről szól az úrvacsora: bár csak egy falat kenyér és egy korty bor, de jelzi: Jézus értünk való áldozatának valódiságát. Amilyen bizonyosan érzem a kenyér és a bor ízét a számban, amilyen valóságosak ezek, oly valóság számomra Krisztus győzelme a bűneim felett, életem és halálom felett!

 

Mi történik ezután? „Megbátorodott a hadinép” Ennyitől! És nem esélyt latolgattak, nem kiutat, menekülési utat kerestek, hanem lelkileg is felkészülten várták a támadást. Bátrak lettek! Tudták, hogy nem ők az erősek, hanem az Úr erős, aki a győzelmet adja! Isten ezt csodálatosan elvégezte szívükben! Hogy mire lett ez elég, azt jövő héten. Most még ennyit: Pál írja az efézusi levelében, hogy "Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” (Ef. 6,10)

 

 

Méltatlanul is!

 

Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! És az ÚR meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. Krón. 30,18-20

 

 

Méltatlanul is!

 

 

Bev.: Tegnap este valaki azt kérdezte tőlem: hogy lehet kétezer éves történetekben hinni?! Mondtam, hogy nem a történetekben hiszek, hanem az Úrban. De elmondtam a kérdezőnek, hogy annak, ki hisz az Úrban, annak ezek a történetek élnek, itt játszódnak köztünk, velünk!

 

Eljöttek és ettek: Kimentek a futárok és meghívták az országot, sőt meghívták azokat, kik nem is az országában laktak, de Izrael népéhez, így az Úr Istenhez tartoztak, vagy kellett volna tartozzanak! Mondtam múlt vasárnap, hogy addig ér gyülekezetünk határa, ameddig a hívást vinni tudjuk. Hadd tegyem ehhez hozzá ma, hogy bizony sokszor kérdés, hogy aki nem fizetett évek óta, nem jár közénk, nincs is látható nyoma életében, hogy református keresztyén lenne, azzal kell-e még törődjünk? Kell-e egy hírlevelet küldenünk..? Nézzétek meg! Mai igeszakaszunk arról szól, eljönnek a király hívására sokan, és részt vesznek az ünnepen! Miért jöttek el? Mert kaptak egy erős és hiteles hívást! Kaptak egy olyan meghívást, ami szíven találta őket! Mert Ezékiás király üzenete úgy szólította meg őket, hogy el kellett jöjjenek! A király hívása hiteles volt számukra!

 

Péterék kihúzzák a temérdek halat, Jézus azt mondja: „Kövess engem és emberhalász leszel!” és Péterék otthagynak mindent. Jézus megáll egy vámszedő helyen és azt mondja Máténak. „Kövess engem”, és az ott hagy mindent és követi! Miért? Egy este becsöngetett egy kedves idős néni hozzánk és meghívott konfirmálni. És a kamaszodó srác elment és ottragadt.

 

Igen, ha a betűk igazát keresem, ha csak valami történelmi igazságot keresek, sőt, ha csak plasztikázni akarok a magam, vagy valaki más életén az kevés! De hallod-e Jézus hívását?! És aki már meghallottad, és úgy vagy itt hétről hétre, tudod-e ilyen hitelesen vinni Jézus hívását?! Mikor a gadarai őrjöngős Jézussal akart menni meggyógyulása után, Jézus nagyon egyszerűen azzal küldi haza, hogy mondja el otthon, hogy mit tett vele ő, az Úr! Nem kell mást mondjon, nem kell okos, felkészült legyen! Menjen haza a sajátjaihoz, akiket ismert, akik ismerték hogy nekik mondja: a gyógyulásom: Jézus tette! Ennyi!

 

A királyról mindenki tudta: uralkodását azzal kezdte: kinyittatta a templomot kidobatta bálványokat, istentiszteletet, áldozatot készített...

 

Így kezdj hívogatni te is, akár a húsvétra: kinyitod először szíved az Úr előtt, kidobod a szemetet, elkezded tisztelni és dicsérni őt, és a benned, történt változás erejével, örömével szólítsd meg, akit te kell hívjál!

 

Felkészületlenül! Eljönnek sokan, akik méltatlanok, felkészületlenek és esznek az áldozati ételből! Eljönnek, úgy hogy nem szentelték meg magukat, tehát vallásilag tisztátalanok, tele vannak még pogány kultuszból rajtuk maradt bálványimádással, keveredettséggel, és ünnepelnek, és áldoznak, és eszik az áldozati lakomát.

 

Tele vannak az élet sok sarával: jöttek keserűséggel, gyásszal a szívükben! Jöttek az északi országrészből a háború veszteségeivel a szívükben: kijük halt meg, melyik családtagjukat, rokonukat hurcolták fogságra, milyen idegen férfival, nővel keveredtek azóta össze, hányszor kérték számon, vagy talán átkozták keservükben Istent?! Jöttek az északi országrész pogány kultuszából, ahol imádtak eget, csillagot, szobrot, mindent, ami élettelen és halott! Áldoztak ezeknek és elvárták az áldást, mintha arra fizettek volna be! Sőt Talán még gyermeket is áldoztak! De most itt vannak Jeruzsálemben és tudják, hogy méltatlanok az áldozatra, az ünnepre, de eljöttek!

 

Egyszer valaki elmondta egy úrvacsorás istentisztelet után, hogy úgy jött ide, hogy ő ugyan nem fog ma úrvacsorázni, mert így, ahogy ő van nem lehet. Aztán mire végighallgatta a prédikációt, elmondta Istennek ami a szívében volt, érezte fel kell álljon helyéről és ki kell jöjjön a falat kenyérért, a korty borért, és lett élete eddig legigazabb úrvacsorája!

 

Mikor Pál a korinthusi gyülekezetnek megírja az úrvacsora rendjét ezt is beleírja: Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.” (1Kor. 11,27) Ez bizony gyakran félelmet is kelt bennünk és azt érezzük: akkor inkább nem úrvacsorázom. De vajon egyszer is jöhettem-e méltóan az asztalhoz! Azt mondja Jézus, hogy ő nem az igazak hívni jött, hanem a bűnösöket, elveszetteket hívni, megkeresni, sőt megtartani! Pont az ilyen magamfajta örök méltatlan, alkalmatlan, felkészületlen emberekért jött! Mi lesz ebből? Kérdezhetnénk? Halál, büntetés, ítélet...?

 

Közbenjárás: Mikor az egész Ezékiás történet sorozatot olvastam nagyon megdöbbentett a király imádsága a népért! A király látja, hogy a nép nem tisztította meg önmagát, nincs felkészülve arra, hogy egyen a páska bárányból. Azokkal a bűnökkel, terhekkel, amik ott vannak életében, szívében, azokkal az ismeret hiányokkal, amivel jönnek a messzeségből: nem lehet enni az áldozatból, így nem lehet úrvacsorázni! Előbb tessék...!!! És nem ez történik! Ezt mi tesszük, gyakran kicsinyeskedve, féltve valamit, amit úgy sem tudunk a kezeinkbe fogni! Ne értsetek félre, mert ne szeretném semminek a szentségét kétségbe vonni, vagy csak egy kicsit is meggyengíteni. Ezért hatott meg a király: odaáll Isten elé és így imádkozik: „A jóságos Úr bocsássa meg...” Ezékiás, az Ószövetség törvénykezős, szigorú korában pontosan ismeri Istent! Tudja, hogy Ő jóságos Úr! Tudja, hogy ehhez a Hatalmas és gyakran csak bosszúállónak ismert Isten elé odaállhat gyermeki bizalommal, mint „jóságos Úr” elé, és kérheti őt a maga egyszerű emberi szavaival a nép méltatlanságának bocsánatáért! Tudja, hogy Istentől nem félni kell, hanem igaz, tiszta szívvel őszintén odaállni elé és kérni őt bizalommal! Ezékiás szíve repes az örömtől, hogy a hívásra eljött az ország, a nép, még ha felkészületlenül is, sőt a papok sem tudtak mind felkészülni, és a lévitáknak kellett besegítsenek az áldozatok feldolgozásába most is, tehát minden, de minden külsőleg még alkalmatlan az ünnepre, az áldozatra, mert halált eszik és iszik, aki... És a király odaáll Isten elé és bocsánatot kér a méltatlan, de Istent kereső népnek! Mert látja a népen, hogy nem emberi hívásra jöttek, nem lakomára potyázni jöttek, hanem keresik az Urat, hogy Úr és Isten legyen életükben! Hogy ők vigaszt, reményt, utat találjanak nála!

 

Én sem állok jobban! És szerintem te sem, még akkor sem, ha azt hiszed magadról! De itt vagyunk Urunk előtt méltatlanul, felkészületlenül, híjával hitnek, reménynek, ismeretnek és odaszánásnak... És közben Jézus, a Király így imádkozik értünk: „ Szenteld meg őket igazsággal, a te igéd igazság!” (Jn.17,)

 

Bef.: És mi maradt még mára? Isten válasza! És itt ezen a ponton leborulok és azt mondom: hihetetlen, de így van, így élem magam is! Isten, a Hatalmas, ki e világot mindenestől megalkotta és fenntartja, sőt vezeti és igazgatja, úgy, hogy még az esőket és szárazságokat is tudja, vezérli, Ő, a Mindenható: meghallgatja az imádságot és bocsánattal, ünneppel áldással fogadja a magáénak méltatlan népét!

 

Az Úr meghallgatta az imádságot és megkímélte a népet! Nem ítélt, nem dörgött, hanem kímélettel, szánalommal tekintett övéire! Mint mikor Jézus is látja sokféle bajtól és nyomorúságtól elgyötört tömeget és megszánja őket, és gyógyít, tanít, enni ad...

 

Látod, itt történik mindez: eljöttünk hívásra, méltatlanul is és részünk az ünnep: Krisztus értünk halt és támadott fel! És Ő irgalommal és szeretettel néz ránk és fogad el ma is, hogy menjek ennek jó hírével és hívogassak, és tegyek bizonyságot és másokért akár én is közbenjárjak, azzal a bizalommal, hogy a jóságos Isten engem is meghallgat!

 

Ámen

Térjetek meg!

 

Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az ÚRhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak.

Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, az ÚRhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok. Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az ÚRnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az ÚRnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt haragja2Krón. 30,6-8

 

 

Térjetek meg!

 

Bev.: Székelyföld mélyén jártunk jó pár évvel ezelőtt, mikor elvétettem egy befordulás. Ki járt már arra, az tudja, hogy a táblák valahogy ritkásan vannak kirakva, meg olykor általam nem beszélt nyelven is... Tudtam, hogy túlmentem, de nem tudtam, hogy hol. Megálltam egy helyen, ahol öreg székely emberek beszélgettek. Köszöntöttem őket és megkérdetem, hogy hogy jutok Illyefalvára? Az egyik rám nézett és kezdte mondani: „Térjen meög, aztán...” és mondta tovább. Értettem egyből, hogy a „térjen meg” azt jelenti, hogy „forduljak meg”, „forduljak vissza” De ilyen értelemben sosem használtam, és nem is hallottam. Furcsa volt ezt hallanom: „térjek meg!” Ma a megtérés a témánk: mi is az a megtérés? Ezékiás király, miután kinyittatja és felszentelteti a templomot, miután megtartják az első istentiszteletet és áldozatbemutatást a papokért, a lévitákért, a gyülekezetért, a hozott bőséges hálaáldozatokkal: meghívja az ország népét ünnepelni. De úgy hívja meg őket, hogy valódi ünnep legyen, azért az ünnepre hívás szava most ez: „Térjetek meg!”

 

Országos hívás! Itt van hát előttünk a király, ki trónra lépésétől fogva az Istenben való hit, istentisztelet és áldozat helyreállításán munkálkodik. Most közeleg a páska ünnepe, és bár késésben vannak, mégis, úgy dönt megtartják. Erre azonban meghívja mindazokat, akik Isten népéhez tartoznak, hogy jöjjenek, és együtt ünnepeljenek!

Tudni kell ehhez, hogy Izrael országa Saul, Dávid és Salamon (tehát az első három király) után két részre szakad. Lesz északon Izrael névvel egy nagyobb királyság, amit 10 törzs alkot és Délen Júda néven egy kisebb királyság a maradék két törzsből. Az északiak, hamar elszakadnak vallásilag is, mert Jeruzsálem a templommal délen van Júdában. Hogy ne járjon át a nép oda, az első északi király két új kultuszhelyet hoz létre és hozzá „papokat” is rendel. Az északi országrész így szép lassan az Isten hittől is elszakad, ezért, ennek büntetéséül jön el Asszíria királya, győzi le az országot és viszi fogságba a nép javát valamikor Krisztus előtt 722-721 táján, és az azt követő egy-két esztendő során.

 

A templom újbóli használatba vétele után most a király kiterjeszti a hívást, és meghívja az egész déli országrészt, hogy jöjjenek el és ünnepeljenek, de meghívja az északi országrész megmaradtjait is, hogy ők is jöjjenek és ünnepeljenek velük!

Tőlem olykor kérdik, hogy mekkora a gyülekezet? Mit mondjak erre? Mondjam, hogy szerintem hány ember tért már meg, és hisz valóban Jézus Krisztusban, mint megváltónkban? Vagy mondjam, hogy akár ma is hányan vagyunk itt istentiszteleten? Vagy mondjam névjegyzék végszámát? Vagy, hogy mennyi református van a városban, vagy hogy...?

A király a legjobb döntést választja: meghív mindenkit, aki csak hívható! Úgy tesz, mint ahogyan Jézus beszél erről a magvető példázatában: a gazda hinti a magot és hull az útfélre, a köves helyre, a tövisek közé és a jó földbe! Nem sajnálja a magot, szórja bőven, mert a magvetéskor még nem tudni, hogy hol fog teremni, és hol nem!

Így tesz a király is: kiküldi futárjait az egész országba, sőt az északi országba is, hogy aki csak egy kicsi keresést, megbánást érez a szívében, aki csak egy kicsit is elhiszi, hogy Istennek van hatalma felemelni mélységből, gyászból, megalázottságból: az jöjjön és újítsa meg a szövetséget Istennel és ünnepeljen velük együtt!

Mekkora a gyülekezet? Ameddig a futárok elérnek a hívó szóval! Ameddig te és én elvisszük az ünnepre hívást! A szomszédig, vagy a legtávolabbi házig? Tűz!

 

Megtérésre hívás: Mielőtt azonban indulnánk, még fontoljuk meg az üzenetet is, amit vinni kell! Így kezdődik: „Térjetek meg!” Elolvastam, hogy a egyházunk által kiadott „Keresztyén Biblia Lexikon” mind mond a „megtérés” címke alatt meghatározásul: „Az a gondolati, hitbeli, valamint ezzel együtt járó magatartásbeli folyamat, amelynek során az ember Isten iránt engedetlen magatartásával felhagy, és azzal a szándékkal fordul Isten felé, hogy akaratának engedelmeskedjék.”

Erre hívja meg a király a népet! Erre hív meg bennünket a nagy Király az Úr ma minket! És ezt a hívást kell vinnünk népünk felé: „Térjetek meg” Életetek eddigi útján forduljatok meg! Forduljatok el önző életetektől és kövessétek Urunk akaratát! Forduljatok el a világ sokféle ránk kényszerült akaratának követésétől és engedelmeskedjetek mindenben az Úrnak! Térjetek meg = forduljatok oda teljes szívvel, egész életmódotokkal Jézus Krisztushoz és mindenben neki legyetek engedelmesek! Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy felismerjétek, megértsétek Isten akaratát, hogy hozzá igazodva tudjatok élni! Éltetek, ahogy éltetek, hittetek, amiben hittetek, de most: hagyd el ezt és kezdj újat az Úrral! Amiben csak kell Isten akaratához igazodva változz meg! És kezd ezt úgy, hogy eldöntöd: megtérek: elfordulok eddigi életemtől, elfordulok Isten iránti engedetlenségeimből és elkezdem teljes szívvel követni az Urat! Nem megszokásból, színből, díszként az életemen, hanem igazán!

Ezékiás is látott már sok álságot, vallásos magamutogatást, megjátszást. Úgy dönt: ünnep legyen, de megtéréssel! Jézus is beszél erről bizony! Sőt azt mondja, hogy „Jaj nektek” – ha hitetek csak dísz, csak megjátszás, csak megfelelés, de őszinte Istenhez térés!

 

Igen, ma bennünket hív így az Úr: „Térjetek meg!”

Ígéret! Azért tudd, hogy van egy csodálatos ígéret is ebben: aki kezet ad az Úrnak, annak az Úr is kezet ad! Aki elfogadja a megtérésre hívást, és elrontott üres élete helyet az Urat követi, aki vallásosság helyet hívő lesz, azt maga Isten fogadja saját gyermekének! A „kezet adni” fogalom két ember közt a szerződést, sőt az egyenrangúságot is jelenti! És Isten most kezet nyújt, hogy azt elfogadva Ő engem a maga tisztaságába, igazságába emeljen! Bocsánat ezért, de ez szinte hihetetlen! Hogy tudja ezt megtenni? Úgy, hogy ő Krisztusban alászállt és értem áldozott!

 

Válasz? Voltak, akik örömmel jöttek és megtértek és áldoztak, ünnepeltek – a hogyan-ról, majd jövő héten! Voltak, aki nem jöttek el, akik semmi bevették a hívást! De az ünnep attól még megtartották, csak nélkülük. Ők hamar el is vesztek!

 

Neked mi a válaszod erre a hívásra? Megtértél már? Odaadtad magad mindenestül: újítsd meg ma is a szövetséget és adj kezet Istennek! Még nem történt meg ez életedben? – akkor a következő perc csendben imádságban add magad az Úrnak oda, és tégy erős fogadást, hogy követni fogod őt!

 

Térjetek meg! Ámen.