Áldozat nagy örömmel

Meghallgatom:

 

 

És megparancsolta Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, elkezdték az ÚRnak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a hangszereivel. (2Krón. 29,27)

Azután megszólalt Ezékiás, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva az ÚR szolgálatára! Jöjjetek, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az ÚR házába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is. (2Krón. 29,31)

Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog. (2Krón. 29,36)

 

 

Áldozat nagy örömmel

 

 

Bev.: Múlt héten helyettesítettem egy hittanórán, ahol megkérdeztem a már nagyobb gyermekeket, hogy milyen lett a félévi bizi? Egyik leány elmondta, hogy nem volt rossz, csak a történelem... Értem én: „rég volt, nem is értem, nem is érdekel...”

Múlt vasárnap belekezdtünk egy böjti sorozatba, ahol Ezékiás király életén keresztül bontakozik ki előttünk Urunk munkája. Messzi múltban vagyunk, valahol a 8-7 század fordulóján még Krisztus születése előtt. Ekkor Asszírra a nagy birodalom keleten, még a Babilóniai előtt. Láttuk, hogy Ezékiás trónra kerülése után mindjárt kinyittatja a templomot és kitakaríttatja és megszentelteti, hogy újra alkalmas legyen istentiszteletre és áldozatra. Ez a templomtisztítás és szentelés meg történik és örömmel jelentik a királynak, hogy minden készen áll istentiszteletre és áldozatra Isten színe előtt ahogy kell!

 

Mint ma: Itt vagyunk e templomban Urunk előtt, hogy szívünkben megkezdődjék az istentisztelet: az Úr előtti leborulás és imádat, és meghozzuk áldozatunkat Urunk dicsőségére!

Többször átolvasva ezen előbb felolvasott igéz (2Krón.29,20-36) folyamatosan ezek a fogalmak, érzések kavarogtak bennem: öröm, ünnep, hála... és mindez azzal, hogy istentiszteleten vagyunk. Mert valójában ez az istentisztelet: ünnepelni, hogy Isten mennyire szeret minket! Örömmel és hálával megállni, sőt leborulni az Úr előtt, aki értünk mindent odaadott!

Bocsássatok meg e szavakért, de mikor arról panaszkodunk, hogy mennyire nehéz vasárnapra is felkelni, elkészülni, mennyire akadályos istentiszteletre eljönni, akkor azt érzem: nincs meg benned, életedben az istentisztelet igazi gazdagsága: az öröm, az ünnep, a hála, mert a vasárnap 10 óra egy teher számodra! De nem csak az, hanem akkor minden, ami ehhez tartozik...

 

Nézd meg mi történik itt! Kész a templom megtisztítása: tehát reggel összegyűjti a király a papokat és a lévitákat, hozza az áldozati állatokat és elkezdik a vétkekért való áldozatok bemutatását szép sorban! Közben megszólalnak a templomi énekek és hangszerek: szól Istennek a zsoltár a dicséret. Ezt meghallva, a gyülekezet leborul Isten előtt, mert meghajtja magát szent ámulatában a Hatalmas előtt, kinek szól mindez! Aztán kihirdeti a király, hogy hozhatja a nép is az áldozatát, és erre elkezdi hozni a nép is az áldozatot, méghozzá olyan mennyiségben, hogy nem is győzik hirtelen feldolgozni azt! És közben hála és öröm járja át az egész gyülekezetet!

Ez az istentisztelet! Jézus Krisztus előtt, ki testének egyetlen áldozatával bűnbocsánatot és örök igazságot szerzett nekünk: leborulunk és hálával ünneplünk, áldozatot hozunk dicsőségére és szívünket a menny öröme járja át!

Engedd, hogy ez legyen az istentisztelet! Engedd, hogy szíved valóban megnyíljon az Úr előtt, igéje előtt és elvégezze benned is csodálatos munkáját! Hogy az ige, a szó, a betű egyszerűen életeddé legyen!

 

Néhány fontos részletet hadd húzzak azért alá!

Az egész istentisztelet a vétkekért való áldozat bemutatásával kezdődik! Nincs istentisztelet, Isten előtti megállás bűnbánat nélkül! Megpróbálhatja a mai ember, hogy elspóroljuk, de nem megy anélkül! Az „én jó vagyok” az Úr előtt nem működik! Egyszerűen ez a szó, hogy „jó” itt érvénytelen! És az sem ér, hogy „nem rosszabb, mint...” És nincs igazán kicsi, vagy nagy bűn. Lássam be engedetlenségem, hűtlenségem, hálátlanságom! Itt a böjt az elcsendesedés időszaka: szedjem ujjhegyre, hogy mi mindenben nem vagyok engedelmes, hű, odaadó! És valljam meg: „Vétkeztem”

A bűnbánó ember nyer feloldozást. A bűnbánó ember éli át a megbocsátás örömét! A bűnbánó ember szemében csillanhat meg az örömkönny és mehet útján tovább úgy, mint ki letette súlyos terhét: végre egyenes derékkal, felemelt fejjelt az égre nézve!

Másodikként az áldozatról szeretnék szólni. Az Ószövetségben elsősorban állatokat kellett hozni áldozatul, de volt étel és ital áldozat is. Mindez a bűnért való engeszteléséért, valamint hálaadásra. Ami azonban minden áldozatban közös az az, hogy csak hibátlant volt szabad áldozatul az Úr elé vinni! Hibásat, beteget, sérültet, csonka-bonkát... tilos volt! A legjavát, a legszebbjét: csak ezt vihette a zsidó ember Isten elé áldozatul.

Meglátogattam egy fiatal lelkésztársamat nemrég, ki most került egy gyülekezetbe. Az irodába lépve mutatta a '70-es évek tipikus berendezését: két kagyló fotel, rövid kis heverő kis székkel asztalkával. „X gyülekezeti tag hozta... és most nem lehet még kicserélni, mert...”

 

Nem tudom a pontos történetet, mert nem is faggatóztam, tovább mentünk, de olyan ismerős volt: „Nekünk már otthon nem kell, mert vettünk magunknak újat, ezért elhoztuk ide, az egyháznak jó lesz..”

Áldozatul: csak hibátlant, a legjavát! Mikor Jézus a templomban áll és nézi egyszer, hogy ki hogy adakozik odahívja maga köré tanítványait, miután egy szegény özvegy 2 fillért, az akkor forgalomban lévő legkisebb pénzt tette a perselybe és azt mondja: Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.” (Lk. 21,3-4)

Amikor Isten úgy dönt, hogy áldozatot hoz az emberért, hogy ne vesszek el, hanem ennek az áldozatnak az árán bűnbocsánatom, igazságom és örök életem legyen, akkor nem valami hibást, elnyűttet, másodosztályút küld értem, hanem az ő egyetlen Fiát a tökéletes, hibátlan Krisztust, hogy miattam, helyettem és értem meghaljon a kereszten!

Persze jogos a kérdés, ma mit hozhatok szent áldozatul az Úrnak? Hisz nem kell bárányt, vagy bikát hozni. Nem szeretném megmondani neked, hogy mi legyen az áldozatod, inkább azt mondom, amit mai igénk mond: a gyülekezet nagy örömmel hozott sok-sok, áldozatot azért mert hálás az istentiszteletért az Úrnak! Magad, időd, szaktudásod, pénzed, más javad... Mit tudhatom én, hogy mit tett le nálad az Úr, hogy abból légy hálás?! De áldozatod örömmel hozd!

 

És még egy-két szó az örömről. A gyülekezet örvendezik, mert helyreállították az istentiszteletet, méghozzá gyorsan! És örömük, hogy ők, a gyülekezet együttesen tették, tehették ezt, ki-ki a maga részét hozzátéve.

Ebben a mai igaszakaszban a mi ünneplésünk, istentiszteletünk van leírva! Azok ünnepe, akik ma istentiszteletet akartak, akik ma itt akartak lenni, akik ma az Úr előtt akartak megállni, bocsánatot nyerni és leborulva, az Urat magasztalva hálát adni. Azok ünnepe, kik áldozatukkal akarnak hozzájárulni az istentisztelethez a gyülekezet életéhez, Isten dicsőségét, nagyságát felragyogtatni!

 

Ámen

 

Kihordás

Meghallgatom:

 

 

 

És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az ÚRnak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a szentélyből! 2Krón. 29,5

 

Kihordás

 

 

Bev.: Idei böjti időszakunkban visszaugrunk, legalábbis a vasárnapi igehirdetésekben a Krisztus előtti nyolcadik századba. Abba az időbe, amikor Izrael, mint a nagy Izrael északi része örökre megszűnik ország lenni az Asszír hódítás idejében, a déli Juda nevű zsidó államban pedig Ezékiás lesz a király. Ám nem történelemórák lesznek ezek, és nem is történelmi, vagy társadalmi párhuzamok keresése, hanem arra igyekszünk figyelni, hogy ennek a királynak az életén, cselekedetein, szavain keresztül mit akar Istenünk a böjt időszakában bennünk, köztünk elvégezni! Arra figyelünk, hogy Urunk mit mond nekünk, miben kell mi magunk döntsünk, változtassunk, formálódjunk, hogy kihasználjuk a böjt időszakát arra, hogy közeledjünk Urunkhoz, jobban, igazabbul kövessük őt, akár ha kell keményen megküldve énünkkel.

 

Ezékiás személye: Ezékiás királyról abszolút jó képet ad a szöveg. A summázat így szól: Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR,” (2Krón. 29,2) Igaz ez, még akkor, ha bemutatja majd a király gyengéit is:

Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért az ÚR haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet. Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé az ÚR haragja Ezékiás idejében.” (2Krón.32,25-26) vagy És. 39.!

Előttünk egy király, ki ember, mint mi, de van egy szent igyekezete a saját életével és a rábízott felelősségi területen! Így vagyunk mi is látja Urunk igyekezetünket és gyengeségeinket is, de a lényeg, hogy mondhassa akár e böjt végén ránk is, mit Ezékiásra!

Böjtben is: azok vagyunk itt, kik, mint emberek, sok bajban és küzdelemben, sok erőtlenségben, és elesettségben: de akarunk igazán készülni az ünnepre, akarjuk a szövetséget élni, gyakorolni Istenünkkel és ezzel végezni munkánk és szolgálatunk ott, ahol bennünket is felelőssé tett Urunk.

 

Ezékiás parancsa: A király, mindjárt uralkodás a elején a lévitáknak kiad egy parancsot. És itt máris hadd jöjjön közel hozzánk az ige! A léviták voltak a papok mellett a templom szolgálatait ellátó emberek. Akiket Isten erre kiválasztott és felkészített. Ők voltak, akik gyakorlatilag mindent végeztek az áldozatbemutatásán kívül: ők tudtak mindent, hogy minek hogy kell lennie, kinek, minek hol a helye... Otthon voltak a templomban, a kultuszban, az istentiszteleten. Ők nem a nagy tömeg, hanem, akik felelősséggel és szolgálattal voltak ott folyamatosan. úgy, mint mi, a gyülekezet aktív, templomba járó, hívő közössége! Ezért itt rólunk van szó! Ezért is hívja először a lévitákat, aztán a papokat és állnak így a munkába is!

 

De nem sima parancs ez, hanem sokkal inkább egy buzdítás egy szent feladatra: megtisztítani a templomot. Tudom, hogy ez Virágvasárnapra mutat, de mégis hadd legyen ma ez előttünk: így kezdeni a böjtöt: igyekezetem: szívemet, mint Isten lakóhelyét, mint a belső szentélyt: megtisztítani. A léviták, és a papok ki kell hordják a „szemetet” és újra istentiszteletre és áldozatbemutatásra alkalmassá kell tegyék a templomot! Ezékiás elmondja döntését és látását: világos előtte, hogy az ország adott jelenlegi romlása azért van, mert őseik elhagyták az Urat: azért volt háború, vereség, fogság, az északi országrész teljes elhurcolása és így megszűnése, mert hűtlenek lettek Istenhez. Ezékiás azonban most szeretné megújítani a szövetséget az Úrral! Röviden, tömören vázolja, hogy milyen állapotok vannak a templomban: Áház király, hogy bánt(el) a templommal (v7). Ő már csak azt mondja, hogy mi a feladat!

 

Ezért felkéri a lévitákat, hogy álljanak neki a templom megtisztításnak.

A léviták munkája: A léviták nekiláttak a templom megtisztításának. Felvállalták e feladatot, majd mikor a szentélyhez értek a legbelső részhez, akkor ott papok áll álltak melléjük és azok nekik adták ki a kihordani valót. Egy heti munka volt! Kihordtak mindent Jeruzsálem szeméttelepére! És egy hét alatt helyre állítottak mindent, kész volt a templom az istentiszteletre és áldozatbemutatásra.

 

Szólhat-e ez rólam? Meg vagyok győződve, hogy azok vagyunk itt, akik szent igyekezettel készülünk a húsvétra. Akik úgy akarunk a böjtnek nekiindulni, és aztán a húsvétra érni, hogy valódi ünnepem legyen: és örömmel éljem, zengjem: Krisztus feltámadott!

Mit kell hát tegyek?

Igénk ma arra biztat, hogy tisztítsam meg a templomot, a szentélyt. Igen, ahogy a jézusi templom tisztításnál a szívünket szoktuk párhuzamba hozni, úgy itt is az jön: És nem a papok, nem mások, hanem azok, akikben van buzgóság az Úr iránt, és amikor kell akkor lesznek papok is, akik ebben mellék fognak állni, mikor kell! Csak álljunk neki végezi a tisztítást!

Persze, pont mi vagyunk azok, akik viszonylag tiszták vagyunk, hisz mi igyekszünk hűségesek lennie egy igen hűtlen világban...

 

Igen: De látod Ezékiás is örökölt egy állapotot.! Te is én is.

Péter így mondja: „tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból”. (1Pét.1,18)

Lehet rossz szokásom, amit most kihordhatok életemből:

Egy beidegződött szóhasználat: imádom...

Vagy Istenünk nevének felesleges emlegetése: Istenem...

Talán egy babonás szokás, mint valaki, aki nemrég szép bizonyságot tett nyilvánosan a karácsony igazi tartalmáról, most az állán igyekezet valamit lekopogni: ne tedd, babona csupán, hordd ki mind az életedből! Vagy egy cselekedet, egy hamis reménységgel lottó – hátha most nyerek, horoszkóp – hátha bejön... Hordd ki az életedből, mint szemetet! Gondot Isten visel rád, sorsod is az ő kezében van!

 

Nézz körül szívedben, életedben Isten igéje vezetésével és hordd ki onnan, ami Isten törvénye szerint tisztátalan, ami elvon az Úr iránti hűségtől és szolgálattól!

Ne maradjon benned semmi önzés, hatalomvágy, harag, káromlás, vagy más engedetlenség, tisztátalanság!

 

Az eredmény: Készen leszel igazi ünnepre tisztán és szentül és kész lesz mindaz, ki rád van bízva, kik közt te vagy felelős az ő szentségükért, ünnepükért! De erről még lesz szó a jövő héten...

Böjtöm: kezdődjék és folyamatosan tartson így: igyekszem mindentől megtisztítani szívemet, ami szenny benne: kihordom belőle a szemetet Krisztusért!

 

Ámen.

Munkásfelvétel

Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt. 9,35-38)

 

 

 

Munkásfelvétel

 

 

Bev.: Gyermekkoromban szinte minden nagyobb gyár, üzem kapuján volt kint egy tábla: „Felveszünk...” És jött a felsorolás, hogy milyen képzettségű munkásokat keresnek. Nagyon megjegyeztem ezeket: marós, esztergályos. Ma Istenországa munkaerőhiányáról lesz szó.

 

Jézus tapasztalata: Körbejárja az ország északi területeit, településeit, ezekben tanít, gyógyít, erőtleneket segít meg. Azt látja népén, hogy elgyötörtek és elesettek. Azaz, tele vannak megfáradtsággal, reménytelenséggel, erőtlenséggel. Ma úgy fogalmaznánk ezt, hogy nagy a közöny és a kiábrándultság, és általában motiválatlanok a terheik alatt roskadozó emberek. Úgy fogalmaz Jézus, hogy olyanok, mint a juhnyáj, aminek nincs pásztora. Nincs aki vezesse, akire hallgathatna a nyáj. Nincs, aki törődjön vele, gondoskodjon róla. Ennélfogva kiszolgáltatott, és ahhoz képest, amilyen lehetne: leromlott állapotú! A fejezet elején olvasható két történet ezt jól alátámasztja. Egyikben Jézushoz hoznak barátai egy ágyban fekvő béna embert. Lukács evangéliumából tudjuk azt is, hogy négyen hozták barátjukat, és mivel nem jutottak be a házba az ajtón – egyszerűen a tömeg, még a beteggel sem engedte őket oda előre – felmentek a tetőre, kibontották azt, és kötélen leengedték Jézus elé.

Bővebben...

Az imádságról

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt. 7,7-11)

 

Az imádságról

 

 

Bev.: Véget ért az egyetemes imahét: köszönöm az aktív rész vételt. Most itt nem kívánom kiértékelni, nem ez a dolgom. Viszont valami feltűnt: igen kevés hangosan mondott imádság hangzott templomainkban, noha 100-120 fő jelen esténként. Tudom, hogy a többiek magukban imádkoztak. De beszéljünk ma egy kicsit az imádságról.

Az imahéten is elhangzott egy nagyon fontos, alapvető értelmezés: az imádkozni szó az imádni igéből van képezve. Az imádkozó ember az Isten iránti imádatát fogalmazza meg! És igaz ez akkor is, ha úgy, mint a most felolvasott igeszakaszban látjuk: nem magasztalás az imádság fő témája, hanem szükségeinkben kérés, keresés, zörgetés!

 

Miért is? Mert az imádkozás alapérzülete a bizalom! Amint mutatja ezt Jézus egy mondatos példázata is, amivel magyarázza Isten meghallgató szeretetét: a gyermek kér édesapjától. Kér, mert természetes bizalommal van iránta. Ezért is fogalmaztak a HK szerzői úgy, hogy a hit az ismeret és bizalom: megismerem az Urat, és bizalommal vagyok iránta! Ez a hit! Jézus az egyszerű képpel teljesen világossá teszi: amint te édesapa a fiadnak tudsz, akarsz jót adni, az ő szükséglete szerint, úgy a mennyei Atyai ad jót azoknak, akik ezt kérik tőle.

 

Lássuk csak előröl! Jézus szavai egyfajta fokozódást mutatnak: kérjetek – keressetek – zörgessetek! A kérés szava itt a koldus kéregető szava. Aki nem valami pluszt, többletet, hanem a napi betevőt, az élet alapszükségét kéri. Aki azért kér, mert különben... Aki nem gőggel, magabiztossággal, hanem valós szükségben, hiányban kér! A keresés vonatkozhat az akár az útkeresésre is. Hol, hogyan akarja Jézus életem szükségeit betölteni? Mekkora kérdés ez továbbtanulásnál, párválasztásnál, munkanélkülivé válásnál, álláskeresésnél, gyülekezeti szolgálatba állásnál? Vajon hol akar látni Jézus? Vajon hol van a helyem? Vajon mit kell tennem, kivel kell élnem, mi a szolgálatom, hogy mindenben Uram boldogító akaratában élhessek?

 

A harmadik már egy egészen erős kifejezés: zörgessetek! Jézus korában természetesen nem volt szépen és finoman trillázó kapucsengő... Falusi lelkész koromban kellett megtanuljam, hogy olykor, ha egy udvarba, házba be akarok jutni, de a kutyától nem merek csak úgy bemenni még a nyitott kapun sem, akkor addig kell hallhatóan bánjak a kapuval, míg ki nem jönnek kinyitni... Erről beszél Jézus, olykor több türelem kell az imádsághoz is. Talán látni akarja Isten, hogy valóban akarjuk-e, amit kérünk! Látni akarja, hogy van-e kitartásunk az imádságban, vagy csak dobtunk egy segélykérőt és kész!

 

Tehát így biztat bennünket Urunk, merjünk kérni, keresni, zörgetni bátran! És azt ígéri, hogy aki kér mind kap... Lássátok meg, hogy itt nincs sehol feltételes mód! Nincs sehol semmi bizonytalan, hanem egyenes kijelentés olvasható az igében: ez bizonyos ígéret! Kérdezheted, hogy mi van olyankor, mikor mégsem kapjuk. Több lehetőség is van, egyet hadd hozzak fel, amit Jakab ír a gyülekezeteknek:Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. (Jak. 4,2-3) = mire is kérem? Szükségre, vagy hiábavalóságra...?

 

De lépjünk át a képre, a példázatra, amit használ Jézus. Azt mondja, ha ti, akik gonosz emberek vagytok! Finomíthatjuk, nem gonosz, csak nem olyan jók, mint Isten... Szóval teljes elesettségünk, Istentől a bűn miatti teljes elszakadtságban élő emberek tudjuk, hogy mi a jó gyermekünknek. És így kenyér helyett nem ehetetlen követ, és hal helyett nem kígyót adunk nekik, mert nem arra van szükségük! Ha tehát, mi bűnös emberekként is, akik levesztették az érzéküket a „jó” fogalmáról, jót adunk gyermekeinknek, mennyivel inkább ad jókat nekünk Isten, aki tudja, hogy mi a jó, tudja, hogy mire van szükségünk! Ő nem téved! Nem nyúl mellé! Nem véti el, hogy mit is kell adjon gyermekeinek! Ő pontosan azt adja, mire szükségem van! Ezért fordulhatok hozzá bizalommal az élet minden területén!

 

Gondoljam hát újra imaéletem! Hogyan imádkozom? Miket kérek? Mit keresek? Miért zörgetek? Milyen bizalom van szívemben? Hiszem-e, hogy ami valóban szükségem bizonyosan megadja?

 

És mit gondolok gyülekezetünkről? Mit imádkozom a gyülekezetért? Mit látsz hiánynak, szükségesnek a gyülekezetben, amiért kérsz, keresel, zörgetsz?

 

Bef.: Válassz magadnak 3 fontosat, szükségeset! Egyet magadról, egyet családodról egyet gyülekezetünkről, és e héten mondd el Urunknak mindennap! Hidd: ő a jót adja! Ámen.

Ő is elszenvedte a kísértést...

Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. (Mt. 4,10-11)

 

 

Ő is elszenvedte a kísértést...

 

 

 

Bev.: Azt szoktuk mondani viccesen, hogy a kísértésen kívül mindennek ellen tudok állni! Szoktunk még nevetni is rajta, de ha feltesszük a kérdést komolyan, hogy mi a helyezte a kísértéssel, akkor józanul megcsöndesülünk valamennyien. Ám lássunk meg ma valami nagyon fontosat: Jézust sem hagyta ki az ördög! Őt is megkísértette, hátha szavára hallgatva elbukik! Nem bukott! Győzelmesen áll előttünk, hogy győzelmével erősítsen bennünket is kísértéseink között!

 

Mi történik a felolvasott szakaszban? Miután Jézus befejezte a böjtöt, odamegy hozzá az ördög, hogy megkísértse. Lehetne csak ennyi, de Isten gondoskodott arról, hogy egy kicsit jobban belelássunk e történésbe. Háromszor próbálkozik az ördög: az élet három különböző, de jellemzően meghatározó területén.

 

A kenyérrel kezdi. Ez az embernek általában a legfontosabb! A szükségleteink, mert ezek nélkül nincs semmink, meghalunk. Étel, ital, ruházat, hajlék: kell. De még mennyire! Jézusnak azt mondja, az ördög, hogy lám itt vagy éhesen, kimerülten, látod kenyérre, ételre van szükséged: enned kell! Nincs? Sebaj: csinálj magadnak a kövekből, hisz megteheted: Isten Fia vagy! Minden a rendelkezésedre áll, csak parancsolj és kenyér lesz e kövekből, aztán ehetsz, jóllakásig!

Szinte hallom mai kiadásban: templom, bibliaóra, szolgálat, ahogy Isten mondta? Fontos, de figyelj rám: annyi mindened nincs! Éhes vagy, bankbetétre van szükséged, megtakarított pénzre, házra, új kocsira... Most dolgozz: éjt nappallá téve, aztán majd...!

 

Lásd, ahogy melléd odalépett és vasárnapi munkára, még több munkára hajtott biztatott egy nagyobb darab kenyér reményében az ördög, annyira, hogy elfelejtetted, ha valaha is énekeltél egy zsoltárt, olvastál egy igét, megjegyeztél egy káté kérdést...

 

Tudom: a körülmények, meg akkor... Jézusra nézz, ő szólít, nem én: ott van a pusztában (a semmi közepén egyedül), és mellé lép a hitető: csinálj kenyeret!

Mit tesz Jézus? Azt mondja neki, hogy nem a kenyér az elsődleges az életben, hanem Isten igéje! Hiába van nagy kenyerem, ha nincs az életemen semmi kegyelem! Isten minden igéje kell az embernek és úgy a kenyér! Mert úgy lesz élet az élet, ha abban ott van, hangzik, szólít, tanít, vezet és áld Isten szava: az Ige!

Tudd: ma is így van! Kenyered, pénzed, javaid: magukban mit sem érnek! Hittan órán hetedikben tanultuk most a bolond gazdag példázatát. Nehezen is értették meg az egyébként többnyire jólétben élő gyermekek, de meg is ütköztek rajta: „Még ma elkérik lelked, kié lesz mindez?” -Akkor meg minek? Nem a kenyér a pénz, a javak az első, és egyetlen.

Végy erőt, Jézusra nézve e kísértésben!

 

Második kísértés a népszerűség, a látványos nagy dolgok, a „ki, ha én nem-ség” Jézust felviszi az ördög a templom párkányára. Jó magasra, vagy 50m-re. „Ugrás! – Úgy is vigyáznak rád az angyalok!” Volt egy-két olyan tehetségkutató sorozat, ahol a jelentkezettek műsorszámaiból nevettetésre is összevágtak egy sort, hogy lássék, mily tehetségtelen emberek is bepróbálkoztak... Igen, sokan hitték, hiszik: ez a felemelkedés útja! „Nagy leszek: celeb, sztár.” De nem csak ilyen nagy dolgokról van szó itt! Sokkal kisebbekben is támad a gonosz! Csak légy a társaságban menő: a szövegeddel, a vagányságoddal, a piálásoddal, a vicceiddel. Olvastam történelmi regényeket a lovagkorból. Bár gyakran borivásban sem voltak feltétlen gyengék, meg a fehérnép űzésében sem, ám az igazi sikert, az igazi nagyságot, elismerést a nyeregben lehetett kivívni, főleg nem is a „tornán”, hanem egy-egy iszonyú ütközetben! Hősnek, nagynak, sikeresnek lenni: nemes küzdelemmel, becsületesen, tisztán, igazán!

Látod Jézust is megtámadta az ördög, hogy valami olcsó népszerűségre rávegye. Engem is, téged is! Tudom. Ám itt is van válasza Jézusnak: „Ne kisértsd az Urat!” Ne hozd nagyravágyásoddal kellemetlen, nehéz helyzetbe Istent! Ne kelljen túlóráznia rajtad! Épp elég, hogy meg kellett érted halljon Jézus, hogy bocsánatot és örök életet adhasson Isten neked, ne kelljen ennél több!

 

Harmadik, amiben Jézust támadja az ördög a hiúság! Szoktam mondani, hogy régen nagyon beképzelt voltam, de amióta megtértem már tudom, hogy tökéletes vagyok! Nos, ez az, amit az ördög még megpróbál: „tied minden!” Tied az ország, a hatalom, a világ minden nagysága, kincse! Tied, mert neked adom! Egy kicsi hatalom, egy kicsi uralkodás, akkor én: ÉN leszek! Ára mindössze annyi: az ördögöt teszem életem első helyére, vagyis őt imádom leborulva! Gazdag leszek, nagy leszek, minden lehetőség előttem áll, azt csinálok, amit akarok, senki és semmi nem korlátoz, szabad leszek!

Ott áll Jézus a pusztában: neki kell indulni Izraelt tanítani és megváltani: küzdelmes három év gyalog, olykor éhesen, máskor bosszankodva, vagy épp sírva, aztán a kereszt az út végén! Vagy: Itt a sátán ajánlata: minden a tied, azt teszel, amit akarsz?! Nincs semmi nehézség, vagy lehetetlen, mert én neked adok mindent! Mit akarsz: hatalmat, élvezeteket, gondtalanságot, könnyű életet? Mindent megkapsz tőlem, csak engem imádj!

Látod, hogy Jézus sem volt mentes még ettől a kísértéstől sem?

 

Minden támadásban jusson eszedbe Jézus! Itt is igével válaszol: „Csak Istent imádd!” Nincs más!

Valaki úgy fogalmazta meg, hogy a kísértés nem más, mint egy másik lehetőség, egy másik út felcsillantása. Még inkább egy könnyebb, gyorsabban járható, sikerre előbb, vagy jobban vezető út lehetősége.

 

Igen, a kísértés ilyen. De lásd meg, és vedd szívedbe mélyen: Bár az ördög felcsillantotta a könnyebb út lehetőségeinek egész tárházát Jézus előtt, ő mégsem fogadta el, hanem szigorúan, hűségesen ragaszkodott Isten igazságához, szeretetéhez, és igéjéhez!

Jézus ma azt mutatja meg, hogy őt sem hagyta békén az ördög, ahogyan téged és engem sem, ám lehet ellenállni, és ha el is buktunk már oly sokszor, de adjuk fel, hanem ragaszkodva az Igéhez álljunk neki ellen, mert ennek lesz igazi győzelme!

 

Miután Jézus háromszor ellenállt angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki, vagyis törődtek vele és ellátták mindennel! Kívánom, hogy lásd meg, hogy Isten elküldi hozzád, hűséges gyermekéhez angyalait javaival, hogy azokkal szolgáljon neked is!

 

Ámen.