Isten országáról

Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Mt. 1,1

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Mt. 6,33

 

 

 

 

Isten országáról

 

 

 

Bev.: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” írja Csanádi Imre az „Egy hajdani templomra” c. versében, értve e sort egyfelől Magyarországra is; sokféle hányattatás – két-három, s ki tudja hány részre szakadozottságra gondolva, másfelől, e szakadozottságban is, a történelem viharai közt is, határoktól, uralkodóktól függetlenül is, de gyülekezetiben élő református egyházra, mint Isten országára, annak földi valóságára! Holnap kezdjük olvasni Máté Evangéliumát. Ehhez szeretnék ma némi segítséget adni ma.

 

Ki írja kiknek? Bár Bibliánkban úgy olvassuk a feliratot, hogy „Máté Evangéliuma”, magában az evangéliumban ez nincs benne, mint a hogy a többiben sincs, hogy ki írta. Máté az a vámszedő, akit Jézus elhív a vámszedő asztal mellől, hogy kövesse őt, ő pedig azonnal felkel onnan, ott hagy mindent, és követi Jézust, sőt! Mindjárt meghívja otthonába Jézust, valamint – és ez egy fajta különlegessége az evangéliumnak és Máté személyiségének – meghívja vámszedő társait is e lakomára! Nem csak Jézus követésére kész, de arra is, hogy másoknak is, akik vele hasonló élethelyzetben, eltévelyedettségben, útkeresésben vannak, lehetőséget adjon Jézus Krisztus megismerésére; és ezzel egy új élet megkezdésére! Ez a hozzáállás jön át az egész evangéliumon: Zsidó ember lévén, megismerve Jézust, elsősorban zsidóknak írja az evangéliumot. Az Ószövetségre folyamatosan úgy hivatkozik, hogy Jézus tetteiben, szavaiban, vagy épp a vele történtekben újra és újra egy-egy ószövetségi ige, prófécia beteljesedését láttatja. Azt mutatja meg az Ószövetséget ismerő olvasónak, hogy az ígéretek Jézusban beteljesedtek.

 

Pontosan ezért is szól az evangélium bevezetése egyszerűen Jézus származásáról: itt van egy nemzetségtábla, ami igazolja, hogy Jézus a Megígért! Az Ószövetség egyik fontos része a nemzetségtábla, mint a származás hitelességét igazoló dokumentum! Ez annyira fontos volt, hogy mikor a babiloni fogságból hazatérhet a zsidóság, csak azokat veszik fel a zsidó nép névjegyzékébe, aki tudja a nemzetségtábláját, vagyis képes igazolni a származását! Jézus nemzetségtáblája bemutatja, hogy ő Ábrahám leszármazottja, és Dávid leszármazottja. Azaz az Ószövetség két nagy kritériumának megfelel: az Istennel való szövetségkötés örököse, és a dávidi királyság ígéretének örököse!

 

Mit ír, és miért? Mindig izgalmas kérdés, hogy kit hogyan használ Isten? Máté, mint vámszedő bizonnyal képes volt eseményekről, beszédekről, beszélgetésekről jó feljegyzést, emlékeztetőt készíteni, hisz munkájához tartozott, hogy jelentést, elszámolást kellett írjon és leadjon. Neki nem okozhatott nehézséget, hogy egy végighallgatott beszédet, vagy egy végignézett eseményt felidézzen utólag és papírra vessen. A Bibliát tudományos módon kutató szakemberek szerint azonban nem feltétlen Máté az egyetlen szerzője az evangéliumnak, valószínű voltak segítségei is. Ezt látszik igazolni az is, hogy Máté Evangéliumában benne van szinte a teljes Márk Evangéliuma, de a történetek olykor rövidebbek valamivel.

 

A szakemberek szerint az Evangélium nagyban hasonlít stílusában és szerkezetében Mózes könyveire, sőt Jézus világossá teszi, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem sokkal inkább betölteni, azaz annak érvényt szerezni, megvalósítani.

Ha azt kérdezzük, hogy mi Máté szándéka az evangélium megírásával, akkor azt így fogalmazhatjuk meg: felmutatni zsidókból lett keresztyéneknek és még keresztyénné nem lett zsidóknak, hogy Jézus Krisztus Isten megígért Messiása, és hogy Isten országa Jézushoz van kötve! Miért érdekes nekünk, akik többségében nem zsidó származásúak vagyunk? Azért is, hogy lássuk mi is: Istenük már előre eltervezte a mi bűnből való szabadulásunkat és üdvösségünket!

 

Beszédek/történetek Érdekessége az evangéliumnak, hogy van benne öt nagy jézusi beszéd. Ezek a hegyi beszéd (5-7r.), a tanítványok kiküldése (10r.), Példázatok Isten országáról (13,1-52), Jézus követőinek életrendjéről (az egyházról) (18r.) és a végről szóló tanítás (24,1-25,46).

Még egy fontos érdekesség: Jézus kétszer is említi ebben az evangéliumban a gyülekezetet, méghozzá teljes természetességgel, úgy, mint amit ő épít, és úgy, mint tanítványainak közösségét!

 

Isten országa: Az evangéliumban harmincháromszor szerepel a „mennyek országa” kifejezés és még ötször beszél Jézus „Isten országáról”. A könyv egy meghívás ebbe az országba Jézuson keresztül! Újra és újra döntés elé állítja az evangélium az olvasót: hisz maga Jézus is kimondja benne: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” De Keresztelő Jánostól kezdve szól a meghívás ebbe az országba: „Térjetek meg, mert elközelített...!

Az evangélium végén pedig az olvasó ott áll, hogy el kell döntse kinek hisz: azoknak, akik fizetnek is azért, csak tagadják le a feltámadást, vagy magának Jézusnak a Feltámadottnak, aki meghív Isten országába!

 

Hogyan olvassam hát ezt az Evangéliumot? Keressem szüntelen, hogy mit akar mondani, tanítani belőle nekem Uram. Keressem szüntelen benne az ő országát és igazságát, hogy az részem legyen nekem is minél jobban. És igyekezzek a megértett igékből mind többet valóra váltani az élet mindennapjaiban!

 

Ámen.

Nézzünk fel Jézusra!

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. (Zsid. 12,1-3)

 

 

 

 

Nézzünk fel Jézusra!

 

 

 

Bev.: Holnap megkezdődik az új esztendő dolgosabb fele. Minden munkahely indul, becsöngetnek az iskolákban, és jönnek a dolgos hétköznapok. Ám nem mindegy, hogy hogyan kezdünk neki az előttünk álló útnak! Sem egyéni, sem gyülekezeti életünkben! Elsején reggel már azt a biztatást kaptunk Urunktól az esztendőre nézve, hogy Isten szeretetétől bennünket semmi nem szakíthat el. Ez Isten oldala: ő úgy szeret, hogy nincs semmilyen teremtmény, aki képes lenne bennünket tőle elválasztani. Ma a mi oldalunkról lesz szó: Mit kell tennünk, hogy ne szakadhassunk el tőle, hanem győzelmesen érkezzünk hozzá?

 

1. Jézusra nézni: Egy felszólítást kapunk itt, kicsit szigorúbban fogalmazva parancsot! A mi dolgunk, hogy nézzünk fel Jézusra! Hiszen, ő a mi hitünk szerzője és bevégzője is egyben. Hiszen ő tett meg értünk mindent! Ő ment a keresztre, méghozzá gyalázatos körülmények között! De fel is támasztotta őt az Atya, sőt a jobbjára is ültette, és neki adott minden hatalmat! Ő az Úr, aki bennünk is elindította a hitet és végbe is viszi azáltal, hogy végigvezet utunkon, míg hozzá megérkezünk! Ezért biztat a ige: nézzünk fel Jézusra! Ma is, és egész évben is! Végig akarsz menni utadon? - nézz fel Jézusra! Győztes szeretnél lenni te is? - Nézz fel Jézusra! Szeretnél utadon erőt, békét, vezetést, vigaszt, gondoskodást, életet, boldogságot...? - Nézz fel Jézusra! Szeretnénk gyülekezetünk növekedését, erősödését? - nézzünk fel Jézusra! Szeretnénk betölteni küldetésünket és jellé lenni e világban tanúskodva Istenünk szeretetéről? - nézzük fel Jézusra! Ez a mi dolgunk: felnézni Jézusra a keresztre, ahol győzött értünk, a mennyre, ahonnan eljön értünk! Ez ma Isten igéje: „nézzünk fel Jézusra!

 

2. Hogyan? Beszéljünk egy kicsit ennek a hogyanjáról! A felolvasott ige több fontos dolgot is tanít arról, hogy mit tegyünk, hogy benne éljünk, és növekedjünk, ahogy a kiemelt mondat is e felsorolás része.

 

Tegyük le terheinket. Azzal kezdődik az igeszakasz, hogy visszautal az előző fejezet felsorolására és azt mondja, hogy látjátok, mennyien vannak, kik igaz hittel elhitték Isten szavát, és ez áldássá lett életükben, de áldássá lett számunkra is! Ezért rájuk is tekintve, tegyük le a ránk nehezedő terheket! Mindnyájan saját lelkünkben érezzük, hogy milyen terhek, gondok, bánatok, félelmek nyomasztanak minket. A sportban különösen fontossá lett az elmúlt időben, hogy még a versenyzők felszerelése is a lehető legkönnyebb legyen! Például a kerékpárosok kerékpárja is talán egyetlen kilogrammnyi! Mi is, ha van rajtunk egy hátizsák, meg a két kezünkben egy-egy szatyor nem tudunk futni, vagy néhány lépés után kifulladunk! Tegyük le terheinket! Mit hozunk a múltból, vagy az elmúlt esztendőből? Gyászt? Félelmet? Aggodalmat? – Elhiszem! Nekem is van, több is! Tegyük ezeket le! Imádságban odabízva ügyeinket az Úr kezébe! „Ki Istenének át ad mindent...”

 

Tegyük le a bűnt. Második, amit mond, hogy tegyük le a bűnöket is, melyek megkörnyékeznek bennünket! A legrafináltabb támadása az ördögnek, hogy „csak egy kicsit” Csak egy kicsit csalok, csak egy kicsit cigizek, csak egy kicsit maradok még a neten, csak egy kicsit ábrándozok magamban, csak egy kicsit +18, csak egy kicsit rosszalkodom. Aztán ki ne járt volna úgy közülünk, hogy a „csak egy kicsit”-ből annyi lett, hogy jaj nekem! Megkörnyékez, rászed, becsap, mert ilyen az ördög, ilyen a bűn! Tegyük le ezt is, mert ezzel futni a versenypályán még nehezebb, mint az élet terheivel, mert ezek nem csak terhek, hanem láncok, bilincsek, melyek megkötöznek, hogy lépni sem nagyon tudsz! Hogyan tegyem le?- ugyanúgy: imádságban és egy erős döntéssel, amihez ragaszkodsz!

 

Állhatatosan fussunk pályánkon. Ezek után már tudsz futni. Hitünket e levél itt a versenyfutáshoz hasonlítja, melynek van egy távja, egy futópályája, amin végig kell menni! A különbség a sport és a hit között, hogy a hit futópályáján minden beérkező győzelmi koszorút kap, nem csak az első! Itt nem egymással versenyzünk, hanem önmagunkkal, hogy kitartóan végig fussunk a pályán! Ez a következő biztatás tehát: a kitartás a versenypályán. Ebben pedig mindkettő fontos!

Elkezdődött az új év és itt állunk a startvonalnál: jó esetben azzal, hogy végigfutok. Ám magamról mondom, hogy ennek lehet némi nehézsége...

 

Itt van például a bibliaolvasás. Többször is jártam úgy, hogy idén mindennap fogom olvasni... Hidd el, hogy ez egy jó elhatározás, de kell hozzá az állhatatosság! Nem megy magától! Veszel egy Bibliaolvasó Kalauzt, és neki futsz. A január elég jól megy, aztán a február már kicsit akadozik, márciusban kimarad három-öt nap, de még nekifutunk újra, húsvétra már keresed, hova is tetted a Kalauzt? Aztán jön valami baj, hamar megtalálod újra két hétre, és utána, azt mondod: „idén már nem megy, majd jövőre...”

Vagy az istentisztelet? Ne engedd meg magadnak, hogy megmagyarázd, hogy ma miért nem indulsz el a templomba! Minden vasárnapra fogsz találni magyarázatot! Akik ismertek már tudjátok, hogy én akkor is megtartom az alkalmat, ha csak ketten jöttetek el! Ugyanis a vesztes te vagy! Nem arról beszélek, amikor dolgozol a gyárban, ügyelsz a kórházban, vagy osztálykirándulásra vitted a gyerekeket! Netán, mikor lázasan fekszel, vagy beteget ápolsz... Tudod ezeket! Arról beszélek, amikor te is tudod, hogy itt a helyed, és te nem vagy itt!

 

A szolgálat: mikor jövök én sorra a gyülekezet életében, hogy valamit végezzek? Tudod a hűséges szolgálat egyik kulcsa az, hogy van vállalt állandó szolgálatom, amiért én vagyok a felelős! Ha nem vagyok felelős, akkor sűrűn ügyeletes a „másik testvér”! Majd lesz, aki megcsinálja, vagy eszembe se jut, hogy valamit tenni is kellene a gyülekezetben és csak elvárni! Adventben történt, hogy valaki jött járulékot fizetni és azt kérdezte utóbb, hogy miért nem volt itthon senki? Mondtam, hogy feleségemmel kétfelé voltunk éppen szolgálatban. De akkor miért nem ül itt valaki?! Jó ötlet, hogy olykor valaki ügyeljen a hivatalban, beszélhetünk is róla, de nem így!

Tehát van egy pályánk: Jézusban hiszek, tehát igét olvasok, imádkozom, istentiszteletre járok, szolgálom Uram. És ezt a pályát kitartással, állhatatosan futom, úgy, hogy célra tartok, azaz Jézusra nézek, akik értem végig járta állhatatosan útján! Csak úgy tudok állhatatosan futva célba érni, hogy felnézek Jézusra!

 

3. Ne csüggedjünk! De azzal is számol a levélírója, hogy előfordulhat, hogy lelkünkben megfáradunk! Tudja, hogy emberek vagyunk mind, gyengék, esendők, akiken az élet terhei, vagy az ördög kísértései, vagy a körülvevő világ támadási olykor fogást találnak! Ezért azt mondja nekünk, hogy ne csüggedjünk! Ha megfáradunk, lássuk Jézust, aki minden támadást elviselt, elhordozott értünk! Lássuk, hogy ő mennyit szenvedett értünk, hogy mi is győzelmesen célba érkezzünk! Belőle merítsünk új erőt, hogy a tőle kapott erővel fussunk tovább pályánkon! Nem baj, ha olykor megfáradunk, a legkiválóbbak is megfáradnak, tudja ezt Urunk, de nézünk fel Jézusra újra és újra és gyerünk tovább!

 

Kezdődik az esztendő: vigyük el szívünkben a magunk dolgát ma: az új esztendőben is szüntelen nézzünk fel Jézusra!

 

Ámen.

 

Tőle semmi el nem választhat

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm. 8,38-39)

 

 

 

Tőle semmi el nem választhat

 

 

 

Bev.: Amikor döntöttem Jézus Krisztus követése mellett, az volt számomra az egyik nagyon meghatározó érv, hogy neki vannak válaszai is! Hiszen számos kérdést és problémát lehet felvetni az életben, úgy hogy megyünk tovább válasz nélkül, ám Jézusnak vannak válaszai is! E mai igében is egy sor kérdés elhangzik, de nem marad a kérdés, valami üres frázis pufogtató válasszal lezárva, hanem van biztató, megerősítő válasza Urunknak! Vegyünk belőle esztendőre szóló biztatást!

 

A kérdések: Több kérdést is feltesz magának, illetve olvasóinak Pál. Az előző versekben tisztázza, hogy Isten üdvösséget rendelt és Krisztusban gondoskodott is erről az övéi számára. Tehát, ha ez így van és ez azt jelenti, hogy Isten nem ellenünk van, hanem éppenséggel velünk van, akkor ki lehet ellenünk? Ha Isten, a világ Ura, a Hatalmas és Örökkévaló velem az emberrel van, akkor ugyan ki lehetne ellenem, hisz rajta kívül minden semmiség?!

Sőt, ha Isten a saját Fia élete árán mentett meg engem, akkor ugyan mit meg ne tenne értem, hisz már mindent odaadott! Legyek hát bizonyos, hogy senki és semmi nem törhet ellenem, úgy, hogy valódi káromat okozza, az örök élet elől elzárjon, itt Isten igéjétől, erejétől, vagy vigaszától elszakítson, mert Ő, a Hatalmas mindent megtett már értem és üdvösségemért!

 

Vádolhat-e valaki Isten előtt? Kárhozatra ítélhet-e valaki még engem? Ha egyszer Krisztus pont a bűneimért halt meg a kereszten, akkor az azt is jelenti, hogy bizony eltörölt mindent és így nincs már semmi vád! A kolossébeli gyülekezethez írt levelében használja Pál az adóslevél képét. Annak idején az adósságot egy papírra írták fel. Mikor ki lett fizetve, akkor áthúzták rajta az összeget és felszegezték az ajtófélfára, annak jeleként, hogy rendezve a tartozás. Így van a bűneinkkel is: Jézus a kereszten megfizette Isten felé minden adósságunkat! Így senki nem vádolhat, mert minden, ami vádra adna okot, eltöröltetett. Senki nem ítélhet kárhozatra, mert nincs miért! Krisztus pedig végképpen nem, mert Ő nemhogy ítélne, sőt inkább az Atya előtt esedezik értünk!

 

Elválaszthat-e az emberi élet számtalan nyomorúsága? Akár üldözés, fegyver, vagy csak éhezés, nélkülözés? Nem! Még akkor sem, ha a világ szemében ellenség vagyunk is a hitünk miatt! Azok vagyunk, hisz mi keresztyének nem vagyunk jó fogyasztók, nem vagyunk bármire rászedhetők, nem dőlünk be az ép aktuális trendnek! Nekünk van egy rendünk: Isten igéje, ha úgy tetszik Isten törvénye, és ez nem enged egy sor divatos őrületet, amit épp a világ, a politika, a piac diktál! Ezért bizony olykor szenvednünk kell hitünkért, hitbeli kitartásunkért! Látjátok, hogy mekkora a botrány a világban csak azért, mert valaki ki merte mondani a család fontosságát, a gyermekvállalás fontosságát, az unokázás örömét, a nemek közti közti különbséget.

De még az ezek miatt elszenvedett üldözések sem vehetik el tőlünk Krisztust! Egyszerűen nem tehetik, mert nincs hatalmukban!

 

A válasz: Hiszen, és itt jön egy bőséges felsorolás: nincs semmi a teremtett világban, ami minket Istennek Krisztusban megjelent szeretetétől elszakíthatna! Sem, ha meghalunk, vagy bárki meghalna is mellettünk, sem az élet a maga minden terhével, bajával. Sem mennyei lények: angyalok. De még csak semmi féle más égi, vagy földi hatalmak sem! Bármit elvehetnek, de a Krisztusban való üdvösséget, örök életet azt nem!

És nincsenek kozmikus, vagy transzcendens hatalmak sem, akiknek hatalmuk lenne a hívő ember felett, egyszerűen nincs, mert felettünk hatalma egyedül Krisztusnak van! Nincs semmilyen teremtmény, ki elválaszthatna Krisztustól. És ezt Pál szikla szilárd meggyőződéssel mondja. Nincs benne bizonytalanság, talán, vagy bármi kétséges: egyszerűen: bizonyos!

 

Ezért, kedves Testvérem vágj neki az új esztendőnek ezzel a bizonyossággal: Isten szeretetétől téged ebben az évben sem választhat el semmi! Vidd szívedben ezt a gazdagságot, sőt meggyőződést magaddal: Tőle senki, semmi el nem választhat, bármi következzék is rád, vagy gyülekezetünkre ebben az évben!

Ám egyet azért még szeretnék tisztázni: azt, hogy kiről mondja ezt Isten Igéje! Azokról beszél, akik Krisztus követői! Akik Jézusnak adták át életüket. Akik követik Jézus Krisztust, olvassák igéjét, engedelmesen szolgálják őt életükkel. Akik Isten megváltott gyermekei, akik ezt élik életük mindennapjaiban! Azokról beszél, akik magukra vették, hogy Krisztus értem is meghalt, és nekem is igazságot és örök életet adott, akik ezért hálából neki élnek és őt dicsőítik.

 

Nos nekik, és remélem, akkor hogy így nekem és neked: immár nincs semmi, ami elválaszthasson Isten szeretetétől!

 

Áldott új esztendőt!

Ámen.

Valld meg: Jézus Krisztus Úr!

 

és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2,11)

 

 

 

 

Valld meg: Jézus Krisztus Úr!

 

 

 

Bev.: Néhány évvel ezelőtt valahonnan hazajövet vettem egy szál virágot feleségemnek, hogy meglepjem vele. Mikor hazaértem egy barátunk volt nálunk, aki látva a virágot, mindjárt megkérdezte: „Születés napja van?” – „Nem” – feleltem. „Házassági évforduló” – Nem, nincs az sem” – feleltem ismét. Kissé elkomorodva, nagy kérdő szemekkel kérdezett tovább: „Valami rosszat tettél?” – „Dehogy, nem csináltam semmit!” - „Hát akkor miért?”

Vendégünk szerette volna tudni, mi oka van a virágnak... és igaza is volt! Tudni akarta a virág okát! Ahogy bárki ránk kérdezhet ma hazafelé menet: miért voltál a templomban? Miről szól ez?

 

Ma karácsony ünnepén vagyunk együtt itt templomunkban és mi valamennyien tudjuk, hogy miért vagyunk itt, tudjuk mit, még inkább kit ünneplünk, mit jelent a karácsony: Jézus Krisztus születése.

Ám e mai igénk egy nagyon erős biztatást tartalmaz számunkra: „minden nyelv vallja meg, hogy Jézus Krisztus Úr!

 

Miről beszélünk karácsonykor? Bizony ilyenkor sok a téma, amik fontosak is: a család, a gyerekek, a főzési titkok, ajándékozási szokások...

 

Volt egyházunkban a második világháború idején egy nagyszerű, Isten áldotta asszony. Úgy hívták, hogy Zsindelyné Tüdős Klára. Ravasz László püspök kérésére ő szervezte meg a Nőszövetséget és vezette annak segélyező és mentő munkáját. Családi villájukban gyakran gyűltek össze előkelő asszonyok, akikkel ilyenkor egy-egy délután tea, és sütemény mellett elbeszélgettek. Zsindelyné Tüdős Klára visszaemlékezéseiben így ír egy ilyen alkalomról, beszélgető délutánról: „...mikor már fél órája osztottuk a semmit...” Nagyon megragadt bennem ez a mondat, mert igen kifejező. Azt mondja el, hogy beszélgettünk mindenről: szegénységről és gazdagságról, politikáról és színházról, időjárásról és divatról... de a lényegről nem esett szó köztünk: Krisztusról! És akkor, ahogy ma mondanánk robbantott: a Krisztusba vetett hitükről, annak gyümölcseiről kérdezte őket és kezdett beszélgetni velük, megvallva Krisztust, mint Urat.

 

Tudjátok hálás vagyok ezért szép karácsonyfáért: hogy kaptuk ajándékba, hogy voltak, aki külön eljöttek beállítani, hogy voltak, akik múlt vasárnap istentisztelet után fél egyig díszítették és csak akkor mentek haza. Hálás vagyok a tegnapi istentiszteletért, a gyermekek szép és gazdag szolgálatáért, ahol vers, ének, zeneszám váltakozott... Hálás vagyok, hogy tele volt templomunk valóban, ahogy ma divatos mondani: fullosan!

 

De mindez önmagában még kevés, még nem az ünnep, sőt ezek nélkül is ünnep lehet az ünnep: ezek az ünnep gazdagságát hirdetik: hogy Jézus Krisztus Úr, és eljött e világba, mint ember, aki egyenlő Istennel, de ezt nem tekintette zsákmánynak, hanem megüresítve magát alázatosan engedelmeskedett Istennek és értünk adta magát a halálba, a kereszten, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hiszen Isten őt felvette a halálból és úrrá tette a teremtett világmindenség felett, úgy, hogy az ő nevére minden térd meghajlik, őelőtte mindenki leborul, mert Ő az Úr, méghozzá Isten dicsőségére!

 

Ez a karácsony: Jézus, Isten Egyszülött Fia emberré lett, megszületett értünk, hogy Isten nekünk adjon bocsánatot, kegyelmet és örök életet!

 

Miről beszéljünk karácsonykor? A karácsonyról! A karácsony lényegéről, a karácsony csodájáról! Oszthatjuk a semmit... de semmi értelme, haszna! Beszélhetünk a körítésről, de ez mind: a fa, az ünnep sokféle gazdagsága maga is az ünnep lényegét hívatott mutatni, hirdetni!

Ma egy furcsán felborult gondolkodás világában élünk: „Ne mondjuk ki Krisztust, mert valakit megbánthatunk”, Ne tartsunk karácsonyt, mert hátha valakit lelkiismeretében, vagy hitében zavar!”, Vegyük le a templomokról a keresztet mert...!

 

Isten igéje bennünket, akik hiszünk Jézus Krisztusban, mint megfeszített és feltámadott Úrban arra tanít, hogy valljuk meg hitünket és mondjuk ki, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére! Hogy épp a karácsony pont arról szól, hogy e gyermek, már még csecsemőként is a világ Ura, ki értünk adja magát, hogy általa mi magunk éljünk gazdagon Isten kegyelmében, gondoskodásában itt és majd odaát a mennyei hazában!

 

Vagy talán a te szívedben van zavar és nem Urad Ő? Talán neked van űr a lelkedben és keresed, hogy mivel, kivel töltheted ki? Mindig sok isten van, aki tolakszik, hogy urad legyen: saját magad, a test százféle önző kívánsága, pénz hatalma, a birtoklás vágya, hamis ideológiák, filozófiák hangzatos tanítása... De egy sem tesz boldoggá! Egy sem oldja meg lelkiismereted nagy kérdését, a bűneidért, elrontott dolgaidért a bocsánatot, a felszabadulást! És nem nyújt vigaszt gyászban és nem ad erőt a halálhoz, hogy egyszerűen csak átmenj ebből az életből az örök életbe!

 

Ezt mind egyedül a karácsonykor született Jézus Krisztus tudja megadni, mert ő Úr! Úr neked is?

Legyen úr számodra is és valld meg, mondd ki, zengd e világban, hogy Jézus Krisztus Úr!

És meglátod, még te magad is megerősödsz e bátor hitvallásban! És talán rád kérdeznek, hogy hogyan is gondolod ezt? Talán legyintenek, hogy eszedre ment a templom... De te éljed, tapasztald és valld bátran, hogy Ő az Úr!

 

Mikor Jézus Krisztus az ő követéséről tanította tanítványait és az embereket, egy alkalommal ezt mondta: Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” (Lk. 9,26)

 

Igen, ez pont rólunk szól, ez pont e mai napról szól: megvallod-e, hogy Ő az Úr!?! Vállalod-e még e mai világban is Őt minden kockázatával? Márk evangéliumában Jézus ezt is hozzá teszi: „e parázna és bűnös nemzedék előtt”

 

Képzeld csak el: Jön Jézus teljes isteni dicsőségben, angyalokkal együtt, hogy ítéljen és vigyen az örökkévalóságba, és akkor az lesz a kérdés, hogy vállalhat-e Jézus téged az Atya előtt, ahogy te is vállaltad Krisztus e körülvevő embervilágban?

 

Igen vagy nem? Vállalhat téged Jézus, vagy szégyellnie kell. És itt már nem számít, hogy pedig én is református vagyok, pedig én is voltam templomban... Hisz hallottad: „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

 

Jézus Krisztus ma megerősít bennünket, hogy legyünk hitvallói.

A megterített asztal jelzi: Ő minden odaadott értünk! A kenyér és a bor jelképezi megtöretett testét, kiontott vérét. És amint érzem ezek ízét a számban és ahogyan táplálnak ezek engem, úgy igaz és bizonyos, hogy Jézus Krisztus értem is eleget tett, engem is meghívott azt Ő országába! Válaszul hát: valld te is: Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!

 

Ámen.

 

Jézus nevére minden térd meghajoljon

 

hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; Fil. 2,10

 

 

Bev.: ez az este: J.K: megszületik és hódol előtte a világ: az Úr előtt!

 

Az angyalok örömmel és alázattal teszik hírré Jézus eljöttét. Benne megvalósul Isten minden ígérete! Tudják, ezért zengik: Istennek dicsőség, az embernek pedig békesség: hisz lehet már!

 

Még az ég csillagai is üzennek, a napkeleti bölcsek így értesülnek a király születéséről!

 

A gyermek Jézus a jászolban és eljönnek napkeleti bölcsek, kik leborulva hódolnak előtte. Eljönnek pásztorok, kik megilletődve járnak utána az angyali üzenetnek és ott állnak megdöbbenve a gyermek Jézus előtt.

 

De meghajol Jézus előtt még más is: a tenger és a pokol is kiadja majd a fogvatartott halottait az Úr ítélete előtt.

 

Minden: az egész teremtett világ hódol, megáll és leborul, térdeire rogy Jézus Krisztus előtt!

 

Ma rajtunk a sor: felismerni az Urat, hogy valóban Ő a világ Ura.

 

Rajtunk a sor: elfogadni őt, hogy nekünk is ő legyen az Urunk.

 

Ma mi is térdeinkre rogyhatunk megilletődve előtte... hisz ő az, aki mindent elvégzett értünk. Ő halt meg és ő támadt fel!

 

Tegyük hát félre a karácsony idilljét, a műszeretet tudatát, és a kellemesen, szép vallásos érzületet és egyszerűen essünk térdeinkre az Úr előtt, aki mindenek Ura, aki előtt mindenki hódolattal borul le!

 

Sőt tegyük félre elvárásainkat, hogy mit akarunk mi Istentől, hogy neki milyennek kell lennie szerintünk! Hiszen Ő az Úr, aki előtt mi kell leboruljunk. Mi kell őt imádjuk, mi kell előtte térdeinkre ereszkedjünk, mi kell őt szolgálnunk! Mi kell őelőtte megadjuk magunkat, hogy nem én számítok, nem én mondom meg, hogy mi hogy legyen, hanem én rendelem magam az ő akarata alá!

 

Karácsony: így lesz: essek térdre előtt. Tehát adjam át az éltem uralmát neki, hogy Ő legyen nekem is az Úr az élet minden területén!Hol nehéz? Ott kell a legjobban! Áldott karácsonyt!