Boldogok, akik házadban laknak!

 

Boldogok, akik házadban laknak! (Zsolt. 84,5)

 

 

 

1. Itthon: Aki lakik az otthon van. Nem vendég, turista, zarándok.

 

Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
- vallja Petőfi.

 

Vagy:

 

 

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”
- írja Radnóti Miklós

 

Lehet egy templom, egy közösségi épület így az otthonom? Lehet másik száz, kétszáz emberrel együtt így az otthonom?- Igen lehet, és legyen is az! De nem az épület teszi, és nem is az hogy tudom hol a villanykapcsoló, a vizesblokk, a padban a akasztó... Ezek is, de többről van itt szó, amiért az egész épült, amiért máig csinosítjuk, ha kell javítjuk, takarítjuk és újra és újra megtöltjük: Mert ez Isten háza, ahol Ő Atyai szeretettel, irgalommal, törődéssel, öleléssel vár és fogad minket alkalomról alkalomra! Ahova jöhetek kicsattanó örömmel és könnyes szemmel, reménykedve, vagy épp sárosan, mert haza jövök!

 

2. Boldog: Hatodikos hittanórán tanuljuk Jézus boldog-mondásait. Ezeknek a gyermekek már nyiladozik az értelmük és bár nem tudták kimondani, érezték, hogy Jézus bizony egészen más mindenre mondja, hogy boldogság, mintsem, amiért ma az ember annyit harcol! Mi itt pénzt, sikert, feljebb jutást, emberi dicsőséget, élvezeteket hajhászunk, Jézus pedig Isten előtti lelki megüresedést, irgalmasságot, sőt szelídséget említ. Zsoltáridézetünk is egy boldog mondás, de még az Ószövetségből. Akik házadban laknak... Boldog, aki Istennel rendben van, aki Istennel teljes harmóniában van. Nem azért mert én mondom, hanem mert ő! Nekem sokan mondják, hogy jóban vannak Istennel. Valaki tegnap nekem még azt mondta -bizonyítandó, hogy milyen jóban van Istennel: „még fociztam is vele..” A boldogság az, mikor tényleg otthon vagy Istennél, mert éled, hogy szeret, hogy igéjéből beszélget veled, hogy olykor orrodra is koppint, hogy gondoskodik rólad és úgy jössz, hogy hozzábújj, hozzá igazodj és úgy mész, hogy viszed őt magaddal és árad belőled, mert Ő a tied az által, hogy te az Övé vagy! No akkor boldog vagy élet száz viszálya, küzdelme és terhe közt is!

 

3. Akik: Kikről is beszélünk? Rólad, rólam, akik ma tudtunk ünnepelni jönni! Akik nem csak egy épületet látnak, még csak nem is alkotást, mely valamiért érdekes, figyelemfelkeltő. Akik hazajöttünk saját templomunkba. Akik itt megéljük hétről hétre a kegyelmet, az ige megszólító erejét. Akik úgy köszöntjük egymást, mint családtagok, és akik úgy hiányoljuk egymást, ha elmaradna, ahogy szoktuk kérdezgetni „hol lehet?” Akik tudunk jönni takarítani, udvart rendezni, vagy éppen csillárban égőt cserélni légtornász mutatványos módon is...

Egy erdélyi presbiter mondta a magyarországi vendég presbiterének: „Mi mindig úgy megyünk templomba, ahogy kell!” Hát, hogy kell? -hangzott hamar a kérdés. De nem maradt el a válasz:”Ha kell zsoltárral a kézben, ha kell kapával, ha kell tömött erszénnyel”

 

Bef.: Egyszer Jézusnak mondja valaki: „„Boldog az, aki Isten országának vendége.” (Lk14.15) Ám Jézus sokkal többet mondott neki válaszul! Ne érd be vendégséggel, aki vagy elmegy a hívásra vagy nem! Hanem legyen első helyen életedben Isten és úgy kövesd Jézust, aki érted is felvette és vitt a keresztet! Építsd életed és hitedet, és ha kell harcolj is érte, sőt legyen íze az életednek, hogy mások életét is Isten országa örömével megízesítsd! Igen, ehhez itt kell lakni, élni az Úr házában, az Úr közelségében, szeretetében! Ezért e ház, e templom, ezért a harangszó, az istentisztelet, a bibliaóra, szóval minden!

 

Ünnepeljünk Istenünk gazdagságával és valljuk: „Boldogok, akik házadban laknak.”

Ámen.  

 

 

Minden ember: én is...

...mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó; hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. 1Tim. 4,8-10

 

 

Minden ember: én is...

 

Bev.: Édesapám nem volt vallásos ember, inkább józan realista. Emlékszem még ifjúromból egy beszélgetésre, mikor egy vitában azt mondta, hogy az ember megehet mindent, amit Isten evésre teremtett...Mai igeszakaszunkban Pál a gyülekezetet a tévtanítóktól óvja és azok útja helyett kínál egy másikat, egy sokkal hasznosabb utat!

 

1. A tévtanok: sok van! Itt Pál kifejezetten olyanokat említ, amik a hétköznapi élet dolgaiba akar Isten akaratával ellentetetés szabályokat elrendelni. Azt mondja rájuk, hogy ők ördögi tanításokra hallgatnak és a sátán bélyege, mint rabszolgába, a tulajdonos tüzes vasának bélyege van belesütve. Tiltják a házasságot és különféle ételek evését. Lám már a keresztyén hit elterjedése kezdetén is felütötték fejüket a tanok, és jelen vannak ma is, sőt ma aztán különösen virágzik az étkezés megszabályzása akár hitelvi alapokra helyezve is! Menjünk sorra! Mi a baj a házassággal? – a testiség, az anyagi világhoz való tartozás. Mi a baj az evéssel? – ugyanez! Azt teszik, amit Ámósnál olvasunk a mai igében: „Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.” (Ám.6,12)

Akik a házasságot tiltják azt mondják, hogy ez a test földi, csak anyagi, ami tele van rosszal, tisztátalan indulatokkal, úgyis mulandó: ne örökítsük tovább! Kérdés: tehát halljunk ki? De hisz Isten parancsa a „sokasodjatok és szaporodjatok, töltsétek be a földet”! Vagy a szexualitás, mint tisztátalanság? De hisz Isten adja egymásnak Ádámot és Évát! Ő ad áldást férfi és nő egyesülésére a gyermek foganásában, majd születésében! Az egész Ószövetség ha erről a kérdésről szól folyamatosan védi a házastársi kapcsolatot és a házastársi ágy tisztaságát! Isten a paráznaságra, a házasságtörésre mond nemet, és nem a házasságra!

Az étkezésről többnyire ugyanezt mondhatjuk annyival kiegészítve, hogy az Ószövetség népének voltak törvényei Istentől arra, hogy mit ehetnek meg és mit nem. Mit tartott Isten tiszta állatnak, hogy megegyék, és mit nem! De Krisztus ezeket a tételes parancsolatokat érvénytelenítette a kereszten! Ma igen divatos vallási alapon, vagy épp bibliai alapon szigorú szabályokat kitalálni, hogy mit ehet a hívő ember és mit nem! Istennek ilyen rendelkezése Krisztus követőire nincs! Mikor Péter apostol látomásban azt látja, hogy leszáll elé egy lepedő tele tisztátlan állatokkal, akkor azt mondja neki egy hang, hogy öld és egyél, de ő azt feleli valahányszor csak ismétlődik e látomás, hogy ő ugyan tisztátalant soha nem evett! Ám Isten válasza háromszor is az: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” (Apcs.10,15) Nos ezután jönnek érte, hogy menjen el a római katona házába! Oda? Oda zsidó nem léphet be, mert az tisztátlanná teszi őt, hiszen a pogány ember háza az maga a pogányság... És Péter megérti: nincs már tiszta és tisztátalan, mert ezeket Krisztusban eltörölte Isten! Hamis tanítás félrevezetés, hogy mit ehetsz, ha hívő vagy és mit nem! Sőt Pál továbbviszi a gondolatot és azt mondja: Isten maga nevezte a teremtett világot Jónak, sőt igen jónak! És mikor asztalhoz ülünk hálát adunk az ételért: áldást mondunk rá! (nem csak nekiesünk, mint az állatok)! Az áldás megszenteli azt az ételt! Így semmi sem elvetendő, ha hálával élnek vele!

 

2. A test szigorú szabályozásához képest van egy másik út! Azt mondja Pál, hogy ezek helyett, sőt a haszontalan vallási viták és a test szigorú sanyargatása (aszkézis) helyett gyakoroljuk magunkat inkább a kegyességben: azaz a hitben való engedelmességben! A gyakorlás szó ismerős lehet , mert megint csak a sportból való kifejezés, mint október 31-én említettem az állóképességet is. A gimnasztikát említi Pált: végezzünk lelki gimnasztikát! Ahogy a gimnasztikai gyakorlatokat végeztük tornaórán, vagy edzések során, úgy a hitben is! Mikor vége az istentiszteletnek és hazamentünk ne legyünk megelégedve magunkkal, hogy kész vagyunk, hanem gyakoroljuk azt, amit hallottunk, gyakoroljuk magunkat a kegyességben, azaz az Isten iránti engedelmesség megélésében: a hasznos dolgokban, a jó cselekvésében, az örömhír hirdetésében! 

 

3. Üdvösség: Ez készít el bennünket az üdvösségre! De hogy is van ez? Hisz Pál itt azt mondja, hogy Isten minden ember üdvözítője, de leginkább a hívőké! Üdvözülne a hitetlenek is? Nos első, amit rögtön tisztázni kell: bárki üdvösségéről egyedül Isten dönt! Második: azt sem feltétlen én döntöm el, hogy ki hívő és ki nem! Harmadik: Isten akarata: „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.„ (1Tim2,4) Ezért minden ember számára felkínálja az üdvösséget. Az az akarata, hogy mindenki üdvözüljön. Hogy aztán ki fogadja ezt el és ki nem, az a másik oldal! A hívő az akiről tudjuk, hogy elfogadta! Ezért nekünk leginkább Üdvözítőnk Isten. Te már tudhatod: bent vagy az üdvözültek seregében. Még itt, de már ott! Hiszen Isten Jézus Krisztusban elkészítette nekünk! Neked is!

 

Ezért: Ne törődj a törvényesedőkkel, hanem élj hálával Isten minden ajándékával és gyakorold magad a kegyességben: így készülj az örök életre!

Ámen.

A törvény célja:

 

A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 1Tim. 1,5

 

A törvény célja:

 

Bev.: Sokszor, ha elindulunk valahova a kocsiba beülve újra kérdem: hova megyünk, vagy milyen sorrendben megyünk a célállomások felé? Nem elfelejtés okán, hanem tisztázás, megerősítés okán. Időnként újra kell tisztázni a célt, ahhoz, hogy célirányosan haladhassunk!

Így tesz Pál is e levele elején, mikor a parancsolat célját fogalmazza meg Timóteusnak egy adott gyülekezeti és társadalmi helyzetben.

 

1. Vannak hamis tanítások! Pál tudja, és persze Timóteus is, ahogy mi is, ma is, hogy nem minden tanítás igaz! Sőt még a vallásos tanítás sem igaz mind! Vannak hamis tanokat hirdető tanítók és vannak követőik is. Az ilyenek roppant ártalmasok a gyülekezetre, meg megbontják egységét, félrevezetnek egyeseket, akik így eltévednek a hit útján. Jelen levélben mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal való foglalkozást említ Pál. Itt főleg nem kanonikus, tehát a Szentírásba nem tartozó régi zsidó legendákról van szó, valamint az Ószövetség nemzetségtábláiról, ami felett lehet vitázni sokat, hogy ki kinek a kije és az mit is csinált, ha ugyan valóban az volt..., de ennek semmi értelme, sőt, ha túlzott hangsúlyt kap a gyülekezetben egy ilyen vita, az bizony félrevezeti, tévútra viszi a gyülekezetet!

Ezért fogalmazza meg Pál Timóteusnak a parancs célja a A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Ez Isten akarata a gyülekezetben és nem a hasztalan, parttalan vita! Nem a megosztás valakinek az igazáért, hanem a szeretet!

 

2. Mi ennek a szeretetnek az alapja? Amit a folytatásban elmond: a törvény nem az igaz ember ellen van, hanem a bűnök, bűnösök leleplezésére. A római levélben írja Pál, hogy a törvényből még csak a bűn felismerése adódik!

Ma itt vagyunk a megterített úrasztala előtt. Azt mondjuk, hogy jaj, ez a bűnlajstrom szörnyű, de milyen jó, hogy én vagyok ilyen ember! Jó bizony! De ne higgyem, hogy bűn nélkül vagyok! Mert Krisztusnak bizonyosan meg kellett halnia az én bűneimért is!

Mennyiben tudok úgy szeretni, ahogy itt Pál megfogalmazza azt nekem: tiszta szívből, jó lelkiismerettel, képmutatás nélkül?

Ez a fajta szeretet tudja, hogy mit jelent szeretni (hisz ebbe Jézus Krisztus belehalt a kereszten!), de tudja milyen felelősséget is jelent ez a szeretet!

Egyszerű példa: szeretem a gyermekemet, de nem hagyok rá mindent, mert én vagyok érte a felelős: nem nyúlhat a forró sütőhöz, vagy nem engedheti el az utcán a kezem... még ha akarná sem! Nem mondhatom, hogy hadd próbálja ki!

A gyülekezetben: szeretetben kell élnünk egymás iránt de felelősen! Ez a tiszta szeretet lesz belső erő közöttünk, és ez teszi a gyülekezetet hitelessé kifelé!

 

3. Ma is vannak aktuális tévtanok, amik akár a gyülekezetben is teret kaphatnak, már múlt vasárnap is beszéltünk ezekről! Ma, november 1-jén egyet hadd említsek! Az a halottkultusz és temető kultusz, ami körülvesz minket bizony, merd elhinni: tévtanítás! Végzetes tévtanítás! Értsük jól: nem az eleink iránti tiszteletről, kegyeletteljes emlékezésről van szó! Ez helyén van! De mikor a holtak megelőzik az élőket! Mikor a sírkő többet ér, mint a gyermek, vagy unoka! Mikor beszélgetünk a halottakkal, vagy látjuk, érezzük őket, mikor szellemekkel találkozunk, vagy ilyen képeket valóságát elhisszük és félünk tőle, vagy épp ellenkezőleg hatalommal ruházzuk fel: TÉVTANÍTÁS = halálos örök halálos veszedelem!

Olyan ez, mint a zsidó nemzetségtáblákról való vita ott Timóteus gyülekezetében! Nem a jelen, vagy a jövő számít, csak a múlt egy apró szelete! És már nem fontos a felnövekvő, nem fontos a gyülekezethez most csatlakozó, a bibliaóra, vagy a hittan, csak valami eldönthetetlen, üdvösség és élő hit szempontjából súlytalan kérdésen való vitában az én igazam!

Ezekkel szemben tisztázza Pál, hogy mi Isten parancsainak, törvényének a célja: a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.

Bef.: Mikor jössz az Úr asztalához tudd: Isten nem vitázik veled valami régi igazságon, vagy történésen, hanem meghív arra, hogy igéjével és Szentlelkével tisztogassa szíved, finomítsa, hangolja lelkiismereted, és megszabadítson a képmutatástól, azért, hogy szereteted Isten és emberek felé olyan legyen, ahogy Ő is szeretete és szeretett minket!

Ő kimossa szívedből a szeretet nélküli indulatokat, érzékennyé tesz az Ő igazságának felismerésére és a egyben a kísértések felismerésére és megajándékoz a teljes őszinteség gyermeki ártatlanságával!

 

 

Jöjj így az asztalhoz és éld: a parancs célja nekem is: a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Ámen

Reformáció 2015 – mit akarunk?

 

Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! 1Kor 16,13

 

 

Reformáció 2015 – mit akarunk?

 

 

Bev.: Mindjárt itt van a reformáció 500. évfordulója... Vajon az eltelt időben tudtunk-e úgy Jézus Krisztus követői lenni és azoknak megmaradni, ahogyan reformátor eleink reformátorok voltak értünk is?

Ott érzek most egy nagy párhuzamot, hogy Pál is ír sokat, sokat a korintusiaknak (2. leghosszabb levél) és a végére talán érezheti, hogy itt már lankad a figyelem.

Gondold el, hogy milyen lenne egy szuszra elolvasni, vagy egyszerűen csak végig hallgatni ezt a levelet? Mire a 16. részhez érnénk, már lehet meglankadnánk...

És ekkor kiált fel Pál: de mit is?

Így is fordíthatnánk: „Ébresztő, tartsatok ki, embereljétek meg magatokat és erősíttessetek meg!”

Bocsássatok meg, de ugyanerre van szüksége protestáns gyülekezeteinknek ma is! Vegyük sorra!

 

1. Vigyázzatok: Nem fenyegetésről, hanem figyelemfelkeltésről szól ez: vigyázz, vagyis figyelj, légy éber! Sőt ébredj! Ez a jelentése! Ma élő evangélikus, református egyháztagok: kicsit ellustultunk az elmúlt évszázadok alatt. Megszoktuk, hogy megy minden szépen. Idősek meghalnak, gyerekek születnek, fiatalok konfirmálnak és megy szépen az egyház szekere... Jelentem, ma már nem megy, mert beleragad a közöny, a hitehagyás és a mai világ százféle kihívásának sűrű ragadós sarába! Ezért ébresztő! Ugyanúgy, mint mikor Luther megelégelte a középkori római egyház tévelygéseit, mint mikor Kálvin megelégelte, hogy a nagy vallásos gyakorlat mögött nincs semmi tiszta erkölcsi viselkedés... Fel kell ébredni a csipkerózsika álomból, és ébernek kell lennünk, hogy a világ csábításaira és kihívásaira választ tudjunk adni a ma emberének! Mondok példát! Kitettem a face-en, hogy református vagyok, nekem ma reformáció ünnepe van, és nem Halloveen. Erre hamar válaszolta valaki, hogy kinek a pap, kinek a papné, majd egy fél óra múlva ugyanő kiírta, hogy ő ateista. Nem kell meglepődjünk: ez van! De mit tudunk erre válaszolni, hogy ne sértődősködjünk, duzzogjunk, megharagudjunk, hanem hirdessük Jézus Krisztus jó hírét: az evangéliumot?

 

2. Második szó, hogy álljunk meg a hitben. Itt a hitben való kitartás a hangsúlyos. Emlékszünk még az állóképesség szóra? Hányszor mondták ezt tornaórán... Van hitbeli állóképesség is! Az efézusi levélben ezt így olvassuk: „míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” Ef 13-15

Ma, mikor egyháztagjaink közül sokan nem olvasnak Bibliát, nem járnak istentiszteletre, pénzosztó szerencseképektől várják javaikat és horoszkóptól kezdve minden lelki megtévesztésnek bedőlnek sorra, akkor igenis itt az idő, hogy komolyan vegyük: a hitben megállni/kitartani azt jelenti: Jézusban hiszek: Ő az én Uram, gondviselőm, ő ad életet és örök életet nekem és kész!

 

3. A harmadik szó nehezebb! Legyetek férfiak. Úgy mondtam az elején, hogy embereljétek meg magatokat! Pontosabban: férfiasodjatok meg! A férfi szerep a felelős vezetés, teherhordozás, döntések meghozatal és azok következményeinek vállalása. Az első gyülekezetek így működtek! Nem lehet az egyház sem erőszakos, sem ide-oda csapódó. Mi nem kell megfeleljünk sem társadalmi, sem politikai, sem más elvárásnak! Mi Jézust követjük! De ehhez szükség van arra, hogy a gyülekezet, határozott, önálló gondolkodású felelős közösség legyen élén ilyen vezetőkkel! Tessék egyszer így olvasni az Apostolok Cselekedeteit: milyen határozottsággal, bátorsággal állnak ki a gyülekezetért az apostolok. Még a börtön, vagy verés sem tántorítja meg őket! Nem hogy valami talmi csillogás...! Fel kell nőnie a ma gyülekezetének erre: tudunk igent és nemet mondani, mert nem félünk! Tudunk Jézus nevében véleményt alkotni, kinyilvánítani, és azt vállalni. Tudunk döntéseket hozni és gyülekezetet építeni a semmiből is!

Legyetek férfiak: önálló, felelős határozottság!

 

4. Végül az erő. Ez is visszaható szerkezet: erősíttessetek meg! Azaz: legyetek erősek, pontosabban: valaki (nincs megnevezve az alanya) végezze el rajtatok a megerősítést, hogy erős emberekké legyetek! Ez a valaki az Úr lehet egyedül: igéje és Szentlelke által! Ezért kulcs kérdés a Biblia olvasás és az istentisztelet! Az otthon hiszek, magamba imádkozom, és nem olvasok, de imádkozok, mind sántító történet: nem belőle erő! Olyan, mintha a káposztáshordóba beletennék mindent, csak a sót nem! Sose lesz abból ízletes savanyú káposzta!

Igenis szükségünk van az erőre, méghozzá az ördög mesterkedéseivel szemben! Be fog csapni simán bennünket, ha nincs erőnk felvenni a harcot vele! A korintusi gyülekezetben annyi baj, bűn és kísértés volt, hogy azt kérdezheti az ember, hogy ugyan mitől volt ez még egyáltalán keresztyén gyülekezet? Ám a válasz itt van: mert akartak azok lenni! Mert akartak hűségben kitartani Jézus mellett! Mert akartak még felnőni és férfiként viselkedni és akartak megerősödni, hogy méltón küzdjenek az életben a bűn ellen!

 

Mi, reformáció ma élő népe mit akarunk? Túlélni? Kibírni valahogy? Kivárni? Belehalunk! Egy esélyünk van: megragadni az igét és élni:

 

Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!

 

 

Összetartozásunk

 

Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? 1Kor. 10,14-22

 

 

Összetartozásunk

 

 

 

Emlékszünk e szóra: „gittegylet”? Igen, a Pál utcai fiúk c. könyvben olvastuk... Ők egy csapat voltak: összetartoztak. Félig gyermekfejjel, kicsit megmosolyogtatóan, de összetartoztak. Ma a mi összetartozásunkról fogunk beszélni.

 

A korinthusi levelet olvasva újra és újra visszatér ez a gondolat, de abban a tágabb megközelítésben, hogy kihez is tartozom, kivel van közösségem? Pál igyekszik erősen hangsúlyozni, hogy nekünk, Jézus Krisztus követőinek, azaz keresztyéneknek a közösségünk első renden Jézus Krisztussal van és ebből fakadóan egymással. Ez azonban kizárólagos is, így kizárja, hogy más istennel, vagy más isten követőivel legyünk egy közösségben.

 

De hadd közelítsem meg gyakorlati szempontból az egészet és tegyük fel a kérdést: miért jó nekem ez a Krisztussal és követőivel való közösség, és miért nem jó, a más istennel és követőivel való közösség? Illetve még egy nehéz kérdés: hol vannak a határok?

 

1. Krisztussal való közösségem: a Krisztus vérével és Krisztus testével való közösség Jézus Krisztus követése. Kezdő lelkészi tapasztalatom volt, hogy sokan az úrvacsora előtt kimentek a templomból. Furcsállottam, de lassan megértettem. Én inkább benn tartok mindenkit, de azzal, hogy aki nem akar úrvacsorázni, az addig imádkozzon, énekeljen velünk. Aki hisz Jézus Krisztusban a hitbeli növekedés útján el kell érjen oda, hogy megérti, átéli: az úrvacsora Jézus Krisztussal való közösségünk átélése: amilyen valóságos számban a kenyér és a bor oly valóságos, hogy értem is meghalt, nekem is bűnbocsánatot szerzett, sőt velem van és örök életre vezet! Közösségem Krisztussal: az életem, az erőforrásom, a vigaszom... és folytasd, ahogy te megéled ezt! Ennek a közösségnek a csúcsa az úrvacsorai asztal. Itt éljük át érzékszerveinkkel fizikálisan is: szemmel láthatóan, orral szagolva, ujjunkkal tapintva, ízlelőbimbóinkkal ízlelve, miután hallottuk a kegyelem igéit, hogy Jézus nem egy szellem, nem egy messzi felfoghatatlan lélek, hanem köztünk, velünk, bennünk élő isteni valóság: erő, hatalom.

 

Miért jó ez nekem? Mert lám velem van valaki szüntelen, aki minden teremtménynél hatalmasabb, aki úr mindenek felett: velem a világ Ura! Nincs oly mélység, elesettség, teher, mit ő ne ismerne, miből ő ki ne hozna! Vele van megáldott, megvigasztalt boldog és örök boldogságba érő életem! Ez a közösségem vele!

 

2. Krisztus követőivel való közösségem: Egy test vagyunk. Akik az egy kenyérből részesedünk – és itt értheted az úrvacsorát is, de magát Krisztust, mint élet kenyerét – tehát, akik belőle részesedünk így, vagy úgy: összetartozunk, mint egy test. Hogy szemléletes legyek, mint tested valamennyi tagja! Ahogy később mondja is Pál, nem mondhatja egyik testrészed a másiknak, hogy nincs rád szükségem! Nem fölösleges egyetlen ujjperced sem, sem egyetlen szerved sem, de még a hajad egyetlen szála sem! Ráadásuk, ahogy még hajszálaid is számon vannak tartva Istennél, hogy ne lennénk mind számon tartva, mint gyülekezetének tagjai! Kérlek, hogy egy pillanatra tekints most arra, aki melletted ül, vagy előtted, vagy mögötted. Valakire, akit nem, vagy kevésbé ismersz akár... Látod, ő ugyanúgy tagja a Krisztus testének, mint te, meg én. A gyülekezet, de az egész egyház úgy működik (ha működik), mint a te tested. És ha valaki nem működik benne, nem vállaja a többiekkel ezt a közösséget, akkor az olyan, mint mikor kihagy egyet a szíved, vagy fáj a fejed, netán begyullad a fogad. JAJ! Igen: jaj! Amikor azonban működik az egy test, akkor minden rendben van: a gyülekezetben, az egyházban is! Akkor köszön valaki, amikor belépsz, akkor szép és rendezett az úr asztala, akkor meghallgatja valaki panaszod is, akkor van jó szava hozzád is valakinek, akkor te is kész lehetsz valakire figyelni, akkor hiányzik, aki nincs ma itt, akkor élünk! Akkor nem számon kérsz és panaszolkodsz, hanem te is szolgálsz, teszel a többiért. Akkor nem megfelelni akarsz, vagy kényelmed keresed, hanem felnősz Krisztushoz és szolgálod őt örömmel. Akkor kitárulnak a gyülekezet kapui, akkor vonzó lesz a Krisztus test, akkor megtelik a templom és ki is nőjük! Akkor sosem vagy egyedül, mindig lesznek társaid. Lesz, ki veled sírjon, vagy örüljön!

 

3. Nincs más istennel és népével való közösségem: Akkor nincs is szükségem, hogy más istenhez menjek, vagy más isten népéhez tartozzak! Mikor Pál írja ezek a korinthusiak egyik legnagyobb kíséretese, kihívása az volt, hogy húst jóformán csak úgy tudtak venni és enni, ha valahol egy bálványkultuszban vágtak állatot és annak húsát kínálták, vagy vették a piacon! Szabad-e azt megenni? Azt mondja Pál: ha úgy eszed, mint húst, amit enned kell, akkor szabad. Ha úgy eszed, mint egy más isten áldozati lakomáját, akkor nem szabad! Miért? Mert ha úgy eszed, mint a bálvány áldozatát, akkor részese vagy a bálványkultusznak. A bálványt ünnepled ezzel az evéssel! Azt a bálványt, aki nem isten, akinek nincs ereje, hatalma, nem hall téged, nem ment meg téged. És összetartozol egy olyan közösséggel, amelyikkel nem vagy egy, mert te Krisztusé vagy! Összetartozol egy olyan csoporttal, akivel nem egy a törvényed, a rended, az utad! Akikkel elveszel! Akkor Jézus és gyülekezete helyett mással, akár Isten ellenségeivel van közösséged!

 

Tudom, hogy ez sarkosnak tűnik, de! Nem az az egyik legnagyobb baj a mai közgondolkodásban, hogy elmosódtak a határok? Nem az a baj, hogy ma már annyi minden szabad?! És hiába szabad, ha nem használ, ha nem épít, sőt inkább rombol?!

 

De akkor hol vannak ezek a határok? A fejedben, a szívedben, de leginkább Isten igéjében: neked kell megítélned adott élethelyzetben: belemegyek ebbe, vagy sem? Megyek ezzel a közösséggel egy lépést is vagy sem?! Leszek eggyé velük, vagy sem!

 

Új gyülekezetek lelkipásztorainak a képzésén voltam a múlt héten, ahol elmondta egyikük, hogy gyülekezetükben egy fiatal nő végigjárt egy „Keresztkérdések” sorozatot, konfirmált is, de sokáig nem tudta eldönteni, hogy megtért-e vagy sem, azaz hívővő lett-e már vagy még nem. Aztán meghívták barátai valami bulira, ahol mindenki részegre itta magát, csak ő nem. Akkor rájött: ő már nem ebbe a csapatba tartozik: neki már a gyülekezet az otthona, a testvéri, baráti köre, ő már Jézus Krisztushoz és népéhez tartozik!

 

Ő már az egy kenyér által az egy test részese! És úgy élte meg ezt, mint élete nagy gazdagságát, nincs már másra szüksége!

 

Merülj el egy kicsit ennek az igének, szakasznak a gazdagságában és éld, hogy mily jó: az egy kenyérnek, az egy testnek a részese lenni, még minden hiányosságunkkal együtt is! Ámen.