1932 óta a gyülekezet tulajdonában volt egy kétszoba-konyhás ház a Petőfi utcában. Ehhez a házhoz 1951-ben új lelkészlakást épített a gyülekezet, és a régiből istentiszteleti helyiséget alakított ki, amely évtizedekig szolgálta a református gyülekezet közösségi életét.

 

Az imaház azonban egy idő után szűkösnek bizonyult, és 1978 táján felmerült – meg kell jegyeznünk, nem először - egy templom építésének az igénye. Daróczy Katalin és Bátori Sigray Pál földbirtokosok után Kassai Sándor tiszteletes úr is megkezdte a sokszor reménytelennek tűnő küzdelmet – ez esetben a párt és a város vezetőivel szemben. 

A lelkipásztor vezetésével Unger Károly, az akkori gondnok, Kovács Kálmán és Hernáth Imre presbiterek templomépítési szándékukkal járták az egyházi és állami hatóságokat, de minduntalan akadályokba ütköztek. A városvezetési elképzelések miatt (szanálási területen állt az imaház) az építési hatóság a meglévő telken további építkezést nem engedélyezett. Kassai tiszteletes úr Őri Zoltán okleveles építészmérnökkel együtt több más telket is javasolt a templomépítésre, ám a javaslatokat mindenféle ürüggyel elutasították. A Szórád Márton út – Bercsényi utca – Aranyvölgyi úti háromszög alapú terület ellen – ahol azóta már felépült az új katolikus templom – a szocialista városvezetés azzal érvelt, hogy túlságosan közel van a városközpont… . Évekig tartott ez a helyzet, míg végül dr.Tóth Károly református püspöknek, a Keresztyén Békekonferencia akkori elnökének a közbenjárására maga Kádár János mozdított az ügyön, így a párt helyi képviselői kénytelenek voltak engedélyezni az építkezést, de csak egy félreeső, régi falusi telken.

 

 

Ezután azonban egy újabb akadállyal kellett megküzdeni: a telek megvásárlásához és az építkezés megkezdéséhez szükséges pénz előteremtése lett a legfőbb feladat. A városvezetés részéről abban az időben semmiféle anyagi támogatásról nem lehetett szó. Az építkezés 7 millió forintba került, és ezt az összeget kizárólag adományokból gyűjtötte össze az egyházközség: 40%-át a helyi gyülekezet, a fennmaradó részt pedig az egyházkerület gyülekezetei, külföldi segélyalapok, magánszemélyek és Kassai Sándor vendégszolgálatai révén összegyűlt adományok alkották. A holland református testvér gyülekezetek is jelentős összeget küldtek.

 

A segítő kezekben sem volt hiány: gyülekezeti tagok, presbiterek, még Tabajdról és Szalkszentmártonból is érkeztek hittestvérek téglát rakni, földmunkát végezni, maltert keverni. Felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek hittel, lelkesedéssel, mely által valósággá vált a nagy álom, a templom felépülése. Kassai Sándor visszaemlékezései szerint az akkor 74 éves Fazekas Józsi bácsi presbiter mindennap dolgozott valamit a templomépítésen, és álljon itt még néhány név a segítők közül, a teljesség igénye nélkül: Varga Szabó Lajos, Kupás Deák György, Kalinics János, Kovács Péter, Sahin Tóth Zoltán, Dobrovics József és felesége, Kovács Kálmán, Kaczurják József, Váli István, Unger Károlyné, ifj. Unger Károly, Buruncz Lajos és még hosszan folytathatnánk a sort. 

 

Az építkezés 1982-től az 1985. szeptember 15-i ünnepélyes avatásig tartott. Az épület terveit Szabó István Ybl- díjas, budapesti építész, Zsakó György statikus és munkatársai készítették. A korszerű acélszerkezet lehetővé tette, hogy a térrács-rúdrendszert alkalmazzák a kupolaszerű tetőzet kialakításakor. A belülről látható, csillag alakzatú szerkezet egyúttal a református szimbolikát is érvényre juttatja. A középen látható csillár a Dunai Vasmű értékes ajándéka, amely Gombos István és Ihász János díszkovások igényes munkáját dicséri. A munkálatok műszaki vezetője Őri Zoltán okleveles építészmérnök volt. A templom kényelmesebbé, esztétikusabbá tételének érdekében további munkálatok is történtek. Ilyenek például a templom belső tetőfelületének szigetelése, légkondicionáló berendezések felszerelése és - ami talán a leglátványosabb újítás - a valódi templompadok elhelyezése voltak. Mindezekben és még sok más technikai probléma megoldásában fontos szerepet játszott Nyíri Miklós presbiter. Az acélszerkezetes, üveggel borított sokszögű templom ma már városképünk meghatározó, jellegzetes épülete, vasárnaponként a városközpontból is vonzza a híveket, Isten dicsőségét és a hit megtartó erejét hirdeti immár harminc esztendeje.