A Böttger házaspár ismét lebilincselő volt: Erzsike, ahogy tyúkanyó módjára gondoskodott a gyerekekről, mind szórakoztatásukról, mind testi ép
ségükről. Kedves szigora és kacagása minden gyermeket megszeliditett. És Antal, aki hatalmas szenvedéllyel hirdette nekünk Isten igéjét, tette mindezt rövidgatyában, és magával ragadó jókedvvel. 
              Napi két áhitat, a délelőtti után korosztályonkénti "átbeszélés". Az utolsó nap valahogy nem akaródzott senkinek abbahagynia a mondókáját, éreztük, ha abbamarad a beszéd, az a tábor végét jelenti, és akkor egy évig megint várhatunk erre a "Szárszói csodára". 
              Pedig nem, hiszen mindenki hazajött, minden vasárnap találkozunk, folytatódhat, ami akkor abbamaradt. Ismerkedés, áhitat, új és régi
barátok, kérdések/válaszok. Igazán itt jössz rá, hogy mennyire jó, hogy közösségben vagy és hogy mennyire szükséged van rá! Mindez persze a Hatalmas Isten kegyelméből!                 Ez Balatonszárszó!